Hej, Vargáné káposztát főz
2011. október 21. péntek, 07:56
Ilkablog
A derü percei
A szakszerű daltanítás és a terjeszkedő könnyűdrog piac kölcsönhatása a mecseki bányászvárosban (kitalált történet.) Huszonkét évesen rendkívül élvezetesen és nagystílűen teltek napjaim. Három haverral laktam egy albérletben, alsó tagozatos osztályfőnökként tanítottam egy komlói általános suliban, zenéltem egy grunge zenekarban, csempészett sajtot árultam az eszéki piacon, lángolóan szerelmes voltam 3-6 nőbe, zajlottak a nappalok, pörögtek az éjszakák.
Az iskolában némileg lavíroznom kellett, hogy a kollégák ne utáljanak ki a tanáriból vállig érő hajam, 24 cm hosszúságú kecskeszakállam miatt; a tanítványaim rendesen megtanuljanak írni/olvasni/számolni és mindeközben humoros, rocksztáros sármomon se essen csorba.
Különösen megnehezítette a dolgom, hogy akkoriban kezdett igazán gyökeret verni a rockszcénában a könnyűdrogok máig méltán népszerű kultúrája.
Gyülekező fellegek
Egy pénteki napon B. barátom jelent meg aznapi utolsó órám, egy ének óra előtt, a tanári ajtajában.
- Cső! Bejöhetek egy órádra? – kérdezte a tarkopasz B, aki akkoriban egy budapesti szexshopot vezetett mintaszerűen, valamint egy Pantera, Metallica és Alice in Chains emlőin nevelkedett metál bandában énekelt.
- Csúcs! – vidultam fel, nem feledve, hogy B-vel legalább 4 szórakozóhelyről voltunk épp kitiltva a környéken, jómagam akkoriban egy Pearl Jam-en, Black Out-on és Temple of Dog-on nevelkedett zenekarban énekeltem.
- Előtte még gyors ugorjunk ki az udvarra egy percre! – javasolta B. és ördögi vigyorral felmutatott egy izmos vicces cigarettát, melyet egy albán maffiózótól kapott előző éjszaka a Blahán.
Kimentünk hát az udvarra, majd a becsengetés után enyhén fátyolosodó tekintettel, de kuncogva érkeztünk a termem elé, ahol az osztály már énekszóval várt – így szoktattam őket.
B. elhelyezkedett az egyik padsor végében, én meg épp csuktam volna be az ajtót, mikor belépett az igazgatónő, belém karolt és azt mondta mosolyogva:
- Kolléga, megnézem ezt az órád, mert kell a teljesítményértékelésedhez!
Azzal leült a másik padsor végébe.
Hej, Vargáné káposztát főz….
Alapból nem könnyű megtanítani egy olyan dalt 9 éveseknek, amiben előfordul a “köcsög” szó.
Hát még úgy, hogy daltanítás közben fojtogató nevetéstől fuldokolsz; a 24 csillogó tekintetű kisgyermek mögül teljesen készen integető B.-vel mindennemű szemkontaktust kerülsz és nem veszel tudomást a jegyzetelő igazgatónőről se.
Volt olyan 8 perc, mikor az osztálynak háttal állva, rázkódó vállakkal, szipogva írtam fel a dal szövegét a táblára (gyönyörű c-s kötésű betűkkel), hiába szólt Buti Imike, hogy a tankönyvben benne van mindkét versszak.
- Írjad Imrusz, abból baj nem lehet! – nyögtem rekedt hangon, majd könnyeimet törölgettem és hallottam ahogy B. végeszakadatlanul köhög – leplezvén nevetését.
A végén csattan
Az óra végén az igazgatónő megdicsért a jókedvű tanítási módszeremért és sajnálta, hogy épp ennyire elkapott a parlagfű-allergia, míg a szénsötét komlói éjszakába aznap éjjel többször belehasított a harmadik versszak:
“Nem ettem én ma eleget, csak egy köcsög aludt tejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül, megélek én a lány nélkül!
Yeeeeeeeeaaaaaaarrrgggghhhhh!”
Archívum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
Hozzászólások