Kéz a kézben Kossuthtal
2011. augusztus 18. csütörtök, 06:36
Bereczki Lajos
Csak úgy...
Vagy legalábbis a tűző napon, a szobor mellett ácsoroghatnak a nagy magyar politikusról elnevezett téren azok, akik a pécsi okmányiroda szolgáltatásait kívánják igénybe venni a déli pauza után. Ezt az állapotot találtuk, amikor teszteltük a hivatal tevékenységét, a bejutástól, az ügyintézésig. Persze nem tudtam minden egyes ügyosztály minden ügyintézőjének munkáját górcső alá venni, de azért a talán egyik leggyakoribb területet, a személyi okmányok területét most kivesézzük.
Első lépés, menjünk el a Kossuth térre, egyenesen a Polgármesteri Hivatal Okmányirodájába. Fel a lépcsőn, majd megállva a biztonsági őrök alkotta kordonnál. Két marcona őrző-védő kérdő tekintete fogad (zéró köszönés az én „Jó napot kívánokomra!”) Szemmel láthatóan egy sorszámkiadó automatát védenek a testükkel a tudatlan állampolgárok elől. Itt velük kell közölni, hogy mi járatban vagyunk. (Amúgy mi köze egy ilyen alkalmazottnak ahhoz, hogy én pécsi polgárként milyen ügyben keresem fel a helyet???) Túllépve ezen a nem súlytalan kérdésen közlöm vele, lejárt a személyim. Recepció, hangzik az ítélet, melyet a helyi cerberus egy karmozdulattal nyomatékosít. A recepció nincs messze, de sorba kell állni. Semmi gond, hamarosan az ügyintéző elé kerülök. Tisztázzuk, hogy pár napja lejárt a személyi igazolványom, így ad egy sorszámot és egy időpontot, amikor vissza kell jönnöm egy újabb ügyintézésre. Kissé hitetlenkedve nézem a kezemben lévő cetlit (és a csekket, mivel már lejárt az okmány, ezért fizetnem kell), két hét múlva kerülök sorra!?
Ismét túllépek egy problémán és a lépcsőházban kempingező ügyfelek egy részén, megyek haza, majd két hét múlva, pontosan egy órakor jöhetek ügyet intézni.
A két hét, mint egy pillanat úgy múlt el. Sietek a Kossuth térre, ahol ámulatomra háromnegyed egykor (nem akartam elkésni úgy látom többekkel együtt) hatalmas sor áll a hivatal előtt, a vége a szobor talapzatán valamivel túl ér véget. Csupán 30 fok van és tűző nap, sokan kisgyerekkel állnak, szemmel láthatóan nem szívesen, ebben a "tengeri kígyóba". A sor eleje az épület lépcsőházában található, de inkább belépőnek hívnám a helyet, mivel kicsi, és a nagyját egy lépcső foglalja el. Egy jól öltözött nő hirtelen szentségelni kezd, ami teljesen meglepi a csendben aszalódókat. Páva Zsoltot emlegeti, meg azt, hogy majd bemegy hozzá és elmondja, hogy mi folyik itt. Ő nem tudja, de Páva Zsolt annyira elfoglalt, hogy még Páva Zsolt sem jut be hozzá időnként, nemhogy egy ismeretlen pécsi nőszemély. Az üvegajtón felirat, 12-13 óra között hivatali szünet. Azon túl, kényelmes és főképp hűvös folyosó található székekkel, amely most üres. Nem lehet bemenni, hangzik a biztonsági őr ítélete, ami azért is érdekes, mert egy mozgásában korlátozott hölgy éppen készül diszkréten összecsuklani. Mogorván ugyan, de egy széket hoz a rászorulónak. Hajszálra egy órakor (többek szerint inkább két perccel utána) kinyílik az ajtó, melyen a tömeg beáramlik és kezdődhet a harc a sorszámokért, ahogy már leírtam az őrző-védő emberek vezényletével. Én már két hete kaptam sorszámot, de most mily meglepő, adnak egy újat, ami kissé elbizonytalanít abban, hogy valóban 13 órakor bekerülök-e az ügyintéző színe elé. Kishitű ábrándozásomat egy szignál töri meg és egy szám jelenik meg a kijelzőn, nem hiszen el, az enyém! Bemegyek a kettes ajtón, egy hölgy fogad és kéri az okmányaimat, plusz útlevelet, vagy kártyás jogosítványt. Ezt két hete a recepción nem mondták, csak véletlen, hogy a kettő közül az egyik nálam van. Innen nyert ügyem van, egy sztárfotó a fülkében, még választhatok is a bamba, vagy a pislogós kép között. Inkább a pislogós. Miután ezzel is végeztünk, néhány aláírás után a hölgy közli, hogy már csak egy-két hét és postán kiküldik a vadonat új személyimet, amely tíz évig lesz érvényes. Kapok egy A/4-es méretű pót személyit, és indulok kifelé, az egész nem tartott még 10 percig sem. A hölgy kedves volt, hozzáértő és gyors.
Ennek ellenére azért lenne még mit tenni a „polgárbarát ügyintézés” érdekében. Hadd fogalmazzak meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban.
Feltétlenül kell a déli egy órás hivatali szünet? Nem lehetne ezt lerövidíteni, vagy esetleg nem egyszerre kiadni? Ezzel az ügyintézés folyamatosabb lenne és az emberek nem éreznék úgy, hogy a hivatal packázik velük. A sorban többen megjegyezték, a délelőtti időpontra kapott sorszámukkal 12 óra előtt elhajtották őket, mondván, mindjárt dél és hivatali szünet lesz, már nem érdemes nekiállni az ügynek, jöjjenek vissza egykor. Ez azt jelenti, hogy többeknek (munka világa) szabadnapot kell kivenni, ahogy azt páran szintén megjegyezték a sorban állás közben. Amennyiben az egy órás szünet kell a hivatalnokok mentális és fizikai feltöltődéséhez, nem lehetne a kint állókat addig is emberszámba venni? Sokat lendítene a városvezetés megítélésén, ha a tűző nap helyett a hűvös folyosón lehetne várni az iroda újbóli kinyitását, különös tekintettel a kisgyerekesekre, az idős és beteg emberekre. Ez nem kerülne semmibe, sőt, talán a kezdésre már mindenki rendelkezhetne sorszámmal is, így egy órakor már mehetne a megfelelő helyre. Más. Én értem a jó szándékot, hogy a biztonsági őr szeretne segíteni az embereknek az eligazodásban, néhány dolog azonban hiányzik ehhez. Elsősorban az a képesség, hogy kommunikálni tudjanak a betérő emberekkel. Talán egy tréning, talán a HR-es kiválasztás, már enyhíthetne ezen. A sorszámot a bankban és a postán is maguk kérik az emberek. Jó, itt lehet néha bonyolultabb a helyzet, de azért hagyni kellene, hogy aki képes erre, az saját maga intézze.
Összefoglalva, a saját ügyem intézésén keresztül egy tízes skálán hatos az osztályzatom. Nyolcasig úgy fel lehetne menni, hogy nem kerülne semmibe (folyosó, székek, rugalmasság). Innen rögösebb az út és képzésbe, kiválasztásba kellene fogni az illetékeseknek. Bepillantva néhány nap ottani történéseibe, gondolom bőven megérné!
Archívum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
Hozzászólások
Olvassák csak el, hogy milyen szöveggel fogadják az ügyfeleket!
NAGY A SZAKADÉK!
Jó lenne, ha sürgősen javítanának a félfogadáson.
Több ügyintéző kell!
De jó lenne, ha a kultúra világvárosában legalább udvariasak, kedvesek és segítőkészek lennének az ügyintézők!!!