Milyen válság? (szombat reggeli frász)
2012. január 28. szombat, 11:26
Bereczki Lajos
Csak úgy...
Miről beszélnek itt kérem szépen? Méghogy itt Magyarországon, ugyan már! Csak be kell kapcsolni a televíziót szombat reggel, gondosan az M1-re kell pozícionálni és már hátra is dőlhetünk! Móka, kacagás, no meg a hetvenes évek röhög a képünkbe!
Az új hétvégi műsorvezető fiúnak nem csak az a baja (bár valamilyen rádiótól érkezett a szelek szárnyán), hogy nem tud beszélni, nem tud viselkedni, nem érzi a műsor ritmusát és állandóan valamilyen furcsa grimasz ül az arcán. Nem, ez még „elmenne”, hiszen a közszolgálati és kevésbé közszolgálati televíziók és rádiók műsorában már egy ideje találkozhattunk hasonszőrű, tehetségtelen klónok tucatjaival. Már a Magyar Televízió Híradó című műsorában is napi rutin, hogy igénytelenebbnél igénytelenebb kis anyagok jelennek meg innen-onnan, mindenféle barkácstévék szenzációs hírei, eszelősen ócska narrátorok és iszonyatosan kinéző és még annál is rosszabbul kommunikáló emberek (médiarabszolgák) szájából.
A baj igazából az, hogy ebben a reggeli műsorban (mutatóban) megmaradt régebben is az M1-en dolgozó társ műsorvezetőknek szemmel láthatóan erre a színvonalra kell lemenni. Nem megy könnyen, hiszen az önnön „nagyszerűségében” és „alkalmasságában” lubickoló fiatalembert ép ésszel nehéz követni, főképp akkor, ha az a másik ember a műsorban szakmailag azért az elvárt szint felett van, mondjuk toronymagasan.
Tekintsünk el attól, hogy már a hetvenes években is volt ilyen hétvégi stúdióműsor, ahol forgószínpad szerűen, néhány kis mikro helyszínen, a műsorvezetők a megjelent vendégekkel adott témáról tereferéztek. Kicsit avíttas televíziós felfogás (melyet egyébként jobb híján a kereskedelmi televíziók is alkalmaznak), mert nem kerül túlságosan sok pénzbe, az a néhány vendég meg örüljön, hogy behívták csevegni – alapon.
Éppen egy veretes részletnél kapcsolódtam a műsorba. A magyar konyha egyik elengedhetetlen kellékét a szarvasgombát mutatja be egy lelkes szakember, akit egyébként a honi szarvasgomba népszerűsítés atyjának is tarthatnánk, ha éppen nem lenne hölgy. Azt meg azért mégsem mondhatom, hogy a ritka gombafaj magyar kedvelőinek nagyasszonya, persze lehet, hogy mégis… Mindenesetre a heuréka élményen és néhány közhelyes megjegyzésen túljutott műsorvezető a rögtönzött konyhában arra biztatta vendégét és műsorvezető társát, hogy nyugodtan főzőcskézzenek, az eredményért később visszanéz.
Kevésbé nagy ívű, ám szakmai tudással jobban felvértezett másik műsorvezető (nő) társa már egy másik helyszínen áll a stúdióban. Ahol, mily meglepő gyermeksereg veszi körül, olyan 5-7 évesek. Egy joviális, óvó néni stílusú hölgy kisebb rongybabát tart a kezében, a hétvégi házi feladat kedves nézők, hogy egy ehhez hasonló rémséget készítsenek kedves gyermeküknek. Természetesen a bábu minősítése nem tőle, hanem tőlem származik. Némi vattacsomót gyömöszöl egy darab fehér, négyzet alakú anyag közepébe, majd a széleket felhajtja és megköti, aztán kijelenti, hogy kész, a baba feje, már csak az arcát kell megrajzolni. A műsorvezető ekkor egy kislányhoz fordul.
– Te milyen babákkal játszol otthon?
Némi szégyenlős pislogás után kiderül, hogy nem pont ilyenekkel.
No, de sebaj, mi most itt ilyent készítünk, ezért máris készül a baba törzse, amely egy hurkapálcika, belenyomva a fejbe, majd a ruhája, amely egy kis darab, kerekre vágott anyag, melynek a közepén fut át a pálcika, a copf pedig két fonalból font izé, amely a fej két oldalára applikálható.
Tipikusan az a szintén eszméletlenül régi felfogás, hogy minden sz.., bocsánat hulladék, vagy maradék megfelel játék készítéséhez.
Ez nagyjából annyira igaz, mintha a szarvasgombás ételhez mondjuk azt javasolnánk, hogy alkalomadtán egy kis champion is megfelel, elvégre gomba-gomba. A babázás közben is látszik, hogy a háttérben, a tulajdonképpen mondjuk ki: sztár „műsorvezető” fiú kényszermozgása felgyorsul, ebből sejthetjük, hogy a szót hamarosan magához ragadja. Így is lett, visszakapcsolnak hozzá, ő pedig a jobb sorsra érdemes fiatal világutazó filmesekkel, majd a hegymászó Erős Zsolttal „beszélget” általában néhány percen keresztül mond egetverően lapos hülyeségeket, majd odamegy a szarvasgombás ételek készítőihez is, hogy hasonlóan jól elcsevegjen.
Ebből is látszik kedves honfitársaim, hogy nincs itt baj, amikor a közszolgálati TV szarvasgombás ételreceptekkel jön. Már látom, ahogy a nyugdíjasok egy emberként mennek a (hol is lehet kapni szarvasgombát?) szóval valahova, hogy nyugdíjuk nem elhanyagolható részéből vegyenek, mondjuk húsz dekát. Persze így is iszonyú jól járnak, mert a műsorból tudom, hogy ez egy fűszer, elég az ételbe reszelni belőle néhány grammot. A többieknek a hírekben hízhat a májuk, mert megtudhatjuk, hogy szerte Európában milyen szörnyű nagy a munkanélküliség. Ahhoz képest nálunk szinte nincs semmi baj.
Na ezért érdemes tévét nézni szombat reggel!
Archívum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
Hozzászólások
Láttál már jó műsort ilyenből? Mert én nem.
Különben a dolog alapja a kreativitás (mondataid alapján esetleg tudod a szó jelentését, de nem feltétlen rendelkezel vele), amit mondjuk nem egy műsorból taul meg az ember, szóval az olyanfajta műsorok tényleg nem sok mindenre jók.
Ugyanakkor ami másnak szemét, az sokaknak alapanyag. Sörkollektor pl. a legismertebb ilyen dolog. Szemétből...
Valaki megmondhatná a műsorvezető Banner Gézának, hogy nem kell hadarni állandóan ("hol volt, hol nem volt" és hasonló töltelék közhelyekkel), mert a lassabb,de tartalmasabb műsorvezetés értékesebb!
Többet kellene elhagyni a szövegéből, hogy ne legyen üres!
Megfelel az, csak nem mindegy, ki, és hogyan készít belőle játékot, vagy bármit. Nem meglepő persze, hogy színvonaltalan műsorban, színvonaltalan cucc készül
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.