Kezdőlap > Kultúra > Képzőművészet > Ősiség és modernség – fatáblák Hosszúhetényben

Ősiség és modernség – fatáblák Hosszúhetényben

2015. április 27. hétfő, 17:01 Bereczki Lajos Képzőművészet
PDF
Zömében fára festett alkotásait mutatta be Kaáli-Nagy Zsombor (képünkön) a múlt héten Hosszúhetényben. A megnyitón a művelődési ház kiállítóterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik nem csalódtak, hiszen valóban az alkotó legjobb, legérettebb munkáit láthatták a falakon. A művész feleségének gondolatai vezették fel a megnyitót, amelyek egyszerre volt mélyek és elragadóan személyesek. Fotó: Gulyás Tamás

Zsombor Erdélyből jött Magyarországra, a PTE Művészeti Karán szerzett diplomát, ma tanít, filozofál, keresi a helyét a világban, amelyet úgy tűnik egyre inkább meg is lel. A faluban több kézműves és művész dolgozik, közösségük a maguk örömére egyre inkább kibontakozóban van. Ez a kiállítás is számos barátot és alkotótársat idevonzott, tegyük hozzá teljes joggal, hiszen a képek egyedi látásmódról, gondolkodásról és sajátos alkotói technikáról tanúskodtak. Munkáin az ősi magyar motívumvilág a nagyon is mai színdinamikával egyesül, nonfiguratív képei rendkívül hatásosak és dekoratívak.

- Ezt megelőzően is volt már kiállítása, vagy ez a mostani az első bemutatkozás?
- Voltak már korábban is kiállításaim, például az egyetemi évek alatt, de a Közelítés Egyesület alapító tagjaként is volt lehetőségem a munkáimat bemutatni. Aztán Dániában egy népfőiskolán is részem lehetett ebben. 2000 tavaszán érdekes fordulatot vett az életem, amikor megszületett első gyermekem. Ez az esemény mintegy 14 éves szünetet rendelt el alkotói tevékenységemben.

- Ez annyira megrázó volt, vagy nagyon lefoglalta a dolog?
- Is-is. Egy alkotónak vannak olyan életszakaszai, amikor nem túl erős a késztetés a művészi megnyilatkozást illetően. Aztán úgy alakult két-két és fél éve, hogy többéves pauzát felváltva, a kézművességet és képzőművészeti alkotást váltogatva és kísérletezgetve úgy éreztem, hogy újra festenem kell. Úgy is fogalmazhatnék, hogy újból fakadt a forrás. Erős bennem most a késztetés, hogy közvetítsek, alapvetően tanár is vagyok, ezért ez a vonal is megjelent a látóteremben, bár nem feltétlenül a klasszikus iskolai színtér az, amiben gondolkodom. Például elmondom, hogy mit érzek - mindezt különleges formában a képeimen keresztül. Így hirtelen világossá vált előttem, hogy a művészetnek számomra mi az értelme.


A művész és felesége Judit, aki  megnyitotta a kiállítást 

- Egyfajta médiumként kell tekinteni önre?
- Úgy mondanám, hogy mindez az életében értelmet érző embernek a saját maga hite szerinti elbeszélése az élet rendjéről. A bemutatkozó anyagban is írtam erről, mindegy hogy istennek, vagy világegyetemnek hívjuk mindezt. Ez egységes, összefüggő rendszer, amelynek törvényeiről, rendjéről, filozófiájáról bármit mondok, akkor ez maga a művészet.

- Minden rend egy kicsit szigorú, szögletes. Önnél hogyan működik mindez?
- Az az igazi rend, amelyben szabadnak érezhetjük magunkat! Nem az a rend, amikor az embernek merevségben kell kötődni dolgokhoz, a rend mindig változik, él. Számomra egyfajta életritmust, életerőt jelent. Van egy középpontja, amely változatlan, az egész rendszert besugározza, de körülötte minden más átalakulhat.

- A papírképeken és fatáblákon szinte kivétel nélkül növénymotívumokat láthatunk. Ez szintén a magyarság ősi formakincsével függ össze?
- Használok élőlény-motívumokat is, de összességében nem az arcábrázolás hagyományát szeretném követni. Nem emberi lényeket kívánok elsősorban ábrázolni, hanem olyan jelképeket, amelyek kifejezhetik az általam ősinek vélt és tartott információkat. Hitem szerint az emberiség igazi ősisége földrajzilag összeér, ezért is hallhatott a közönség a magnyitón dijeri doo-t és magyar népdalt egyszerre.    Hiszen minden egyszerre indult el, egy gyökérből táplálkozott és ugyanazt az értéket képviseli. A növénymotívumok erős jelenléte pedig a népi kultúrában is tetten érhető, kódolt üzenetük volt, amelyekből az emberek akkoriban tudtak olvasni.


Az érdeklődők szép számmal érkeztek

- Nekem a képek egy kicsit a Kelet világát is eszembe juttatják.
- Nem véletlenül. Az a fajta magyar ősiség, amelyről beszélünk az ázsiai kultúra világának egyik bölcsője volt. Általában az indiai és a kínai ősiséget szokás felhozni példaként, de a hunt nem, pedig utóbbi jócskán merített ebből.

- Mennyien követik, vallják itt Hetényben ezeket a nézeteket?
- Magamról és a barátaimról beszélhetek itt és a környezetemben. Szellemi alkotóközösséget képezünk Hosszúhetényben, Mérték Műhely a társaságunk neve, 2006 óta jövünk rendszeresen össze. Egy utat járunk be együtt, olyan utat, amely egy közös hitkeresés része. A magyar ősiségnek azt a szellemi tárát szeretnénk feleleveníteni, amely minket felemel és megmagyarázza az életünket a magunk számára. Értelmezni szeretnénk az életet, ehhez keresünk olyan értékeket, amelyek nekünk fontosak és értelmet adnak. Mi az ősi magyar szellemiségben találjuk meg mindezt, amelyről valljuk, hogy az egyik alappillére a legrégebbi emberi kultúráknak. Ha ezt meg tudom ragadni és tudom értelmezni, akkor olyan értéket tudok megszólítani, amely egy nagyon régi, egyetemes és tartalmas érték.

- Soha nem látott értékválság közepén élünk. Hogy lehet ezeket az értékeket a felszínen tartani?
A magyarság értéke nem fegyver. Az értéket értéktelenségnek láttatni sem bölcs dolog, de az értékkel sem lehet visszaélni. Főképp nem látszat propagandaként.


Egy kiállításon régi ismerősök, barátok találkoznak

Hozzászólások

 
0 #1 Haizsy 2015-05-09 21:35
Végre ALKOTÓK!
Nem nyavalygók, mindent leszólók, bujtogatók, fröcskölődők, hanem TEVŐK.

Gratuláció és elismerés!

Jó egészséget és további sikereket!

ILYEN EMBEREKRE LESZ, VAN SZÜKSÉG.

Hajrá!
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés