Meghalt Csurka István
2012. február 04. szombat, 09:52
Irodalom
Életének 78. évében meghalt Csurka István Ãró, politikus. A nemrég kórházba került radikális jobboldali szellemi vezér még február elsején üzenetet küldött az Új SzÃnház vezetésének és társulatának, melyben minden felet megbékélésre szólÃtott fel. ValószÃnűleg emlékeinkben zömében nem az ilyen gesztusok élnek majd Csurka Istvánról.
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a SzÃnház- és Filmművészeti FÅ‘iskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a fÅ‘iskolai nemzetÅ‘rség vezetÅ‘je volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású Ãróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, s regényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, szÃnműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) Ãrt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-dÃjat kapott, 1980-ban elnyerte a szÃnikritikusok dÃját. 2011-ben, több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek cÃme A hatodik koporsó.ÚjságÃróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerzÅ‘déses munkatársa, tárcaÃrója volt. 1988-89-ben a Hitel cÃmű folyóirat szerkesztÅ‘bizottságának tagjaként, 1989-90-ben az általa alapÃtott Magyar Fórum cÃmű hetilap fÅ‘szerkesztÅ‘je, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztÅ‘bizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezetÅ‘ igazgatója.
Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra Ãtélték rendszerellenesnek és antiszemitának minÅ‘sÃtett kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás cÃmű esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.
1985-ben egyik szervezÅ‘je volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy idÅ‘ben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapÃtó tagja volt. Ezután részt vett az MDF ideiglenes elnökségének munkájában, majd az MDF Országos Elnökségének tagjaként tevékenykedett, közben két évig az ügyvezetÅ‘ elnökségnek is tagja. 1991 decemberétÅ‘l egy évig a párt alelnöki teendÅ‘it látta el. 1990-94, és 1998-2002 között országgyűlési képviselÅ‘ként dolgozott.
1992-ben Néhány gondolat cÃmen Ãrt dolgozatot a Magyar Fórumban a magyar rendszerváltozásról és az MDF két esztendejérÅ‘l, amely óriási visszhangot váltott ki és a politikus minden oldalról a kritikák kereszttűzébe került. Részben emiatt egy évvel késÅ‘bb kizárták az MDF-bÅ‘l. Már 1992-ben életre hÃvta a Magyar Út AlapÃtványt, majd elindÃtotta a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakÃtotta a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétÅ‘l társelnöke, 1994 októberétÅ‘l elnöke.
2011 októberében az Új SzÃnház vezetésére kinevezett Dörner György Csurka Istvánt nevezte meg intendánsának, de Tarlós István fÅ‘polgármester a tiltakozások hatására felkérte, hogy ne alkalmazza a szÃnházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy Å‘ maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét. A kórházban lévÅ‘ Csurka István február 1-jén a társulathoz intézett levelében arra biztatta a társulati ülésen jelenlévÅ‘ket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a SzÃnház- és Filmművészeti FÅ‘iskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a fÅ‘iskolai nemzetÅ‘rség vezetÅ‘je volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású Ãróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, s regényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, szÃnműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) Ãrt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-dÃjat kapott, 1980-ban elnyerte a szÃnikritikusok dÃját. 2011-ben, több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek cÃme A hatodik koporsó.ÚjságÃróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerzÅ‘déses munkatársa, tárcaÃrója volt. 1988-89-ben a Hitel cÃmű folyóirat szerkesztÅ‘bizottságának tagjaként, 1989-90-ben az általa alapÃtott Magyar Fórum cÃmű hetilap fÅ‘szerkesztÅ‘je, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztÅ‘bizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezetÅ‘ igazgatója.
Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra Ãtélték rendszerellenesnek és antiszemitának minÅ‘sÃtett kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás cÃmű esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.
1985-ben egyik szervezÅ‘je volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy idÅ‘ben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapÃtó tagja volt. Ezután részt vett az MDF ideiglenes elnökségének munkájában, majd az MDF Országos Elnökségének tagjaként tevékenykedett, közben két évig az ügyvezetÅ‘ elnökségnek is tagja. 1991 decemberétÅ‘l egy évig a párt alelnöki teendÅ‘it látta el. 1990-94, és 1998-2002 között országgyűlési képviselÅ‘ként dolgozott.
1992-ben Néhány gondolat cÃmen Ãrt dolgozatot a Magyar Fórumban a magyar rendszerváltozásról és az MDF két esztendejérÅ‘l, amely óriási visszhangot váltott ki és a politikus minden oldalról a kritikák kereszttűzébe került. Részben emiatt egy évvel késÅ‘bb kizárták az MDF-bÅ‘l. Már 1992-ben életre hÃvta a Magyar Út AlapÃtványt, majd elindÃtotta a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakÃtotta a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétÅ‘l társelnöke, 1994 októberétÅ‘l elnöke.
2011 októberében az Új SzÃnház vezetésére kinevezett Dörner György Csurka Istvánt nevezte meg intendánsának, de Tarlós István fÅ‘polgármester a tiltakozások hatására felkérte, hogy ne alkalmazza a szÃnházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy Å‘ maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét. A kórházban lévÅ‘ Csurka István február 1-jén a társulathoz intézett levelében arra biztatta a társulati ülésen jelenlévÅ‘ket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.
MNO-MTI
ArchÃvum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.