Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Gingalló, mert nem mindegy milyen felnőtt lesz a gyerekből

Gingalló, mert nem mindegy milyen felnőtt lesz a gyerekből

2017. december 07. csütörtök, 07:24 Fábián Mária Irodalom
PDF

Kerekecske gombocska, hol szalad a nyulacska? Gyí, paci, paripa, nem messze van Kanizsa…., Hinta palinta…, csak néhány azok közül a döcögtetők, hintáztatók közül, amelyekre talán még nagymamáink is tanítgatták lányaikat, és amelyek semmit sem veszítettek értékükből. A mondókák, ölbeli játékok, dalok jótékony hatásáról sokat tudnak már a mai szülők is, ezért szívesen tanulják azokat. Különleges helyet és kiváló lehetőséget nyújt erre a Pécsi Csorba Győző Könyvtár Apáczai Csere János Fiókkönyvtára Kertvárosban. A Gingalló foglalkozást Mészáros Zsófia gyermekkönyvtáros tartja immár negyedik éve, egyre nagyobb érdeklődés mellett.

 

 

 

- Mikor kezdődött, miért merült fel először ennek a foglalkozásnak az ötlete?

Kilenc éven keresztül otthon voltam négy kisgyermekkel (két fiú 13 és 11 évesek, és két kislány 9 és 7 évesek), s mikor visszajöttem, akkor László Margit igazgatónő javasolta, hogy jó lenne egy ilyen csalogató foglalkozás. Azért is került szóba a Gingalló, mert nekem, mint friss anyukának - remélhetőleg sok tapasztalattal -, biztosan testhez álló feladat lenne. Tulajdonképpen az egyik célunk az volt, hogy idehívjuk az olvasókat. Sajnos mi is tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebben járnak könyvtárba. Több baba-mama foglalkozás van a környékünkön, így mi azzal próbáljuk őket idehívni, amiben mi mások vagyunk, azaz a könyvek segítségével. Másik célunk pedig az volt, hogy minél több mondókát, dalt, mesét, játékot tanítsunk meg a szülőknek, miközben egy szeretetteljes közösséget alakítunk ki együtt.

- Szívesen vette ezt az új és szokatlan megbízást?

Kihívás is, jó, érdekes feladat, de nagyon izgultam, amikor elvállaltam. Én nem tanultam sem ringató, sem kerekítő tanfolyamokon. Egyre több anyuka jön a foglalkozásokra, negyven-ötven közötti létszámnál tartunk - anyukák és gyerekek együtt- bizony ez az átlagos létszám.

- Milyen korosztályból kerülnek ki az édesanyák? A fiatalabbaknak van szükségük elsősorban a foglalkozásokon elsajátítható énekekre, játékokra, mondókákra?

Jellemzően a húszas éveik végén járók és a 30-as korosztály jön, de vannak, akik a 40-hez járnak közel. Olyanok is járnak hozzánk, akik már nem az első gyermekükkel vesznek részt a Gingallón, az eltelt négy év alatt több babával is újra- és újra eljöttek.

- Ismeretlenek a fiatal anyukák számára az itt tanulható dalok, versek?

Egy része igen, többen nem úgy nőttek fel, hogy hallották volna, tanulták volna ezeket. Már ők sem kapták ezt meg az anyukájuktól. A rohanó, megváltozott világ, amelyben a nők korán visszamentek dolgozni, ahol a nagymama korabeliek még most is munkában vannak, nem volt igazán alkalmas erre. Van, aki ösztönösen érzi, hogy mire van szüksége a kisgyermekének.

- Lehet az ilyen alkalmakkor arról is beszélni, hogy milyen élettani, pszichés hatása lehet mindezeknek?

Hogyne, szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az az első három év, amit otthon együtt tölthetnek az anyukák a kisbabájukkal, a legmeghatározóbb időszak a gyermek jövője szempontjából. Egy mondóka, egy ölbeli játék mennyi mindenre megtanít. Például arra, hogy figyelünk egymásra, hogy az érintés, a simogatás, az ölelés nagyon fontos. Megnyugtató a baba számára már csak önmagában is az anyukája hangja. Hogy mennyire fontos az ének ritmikája. Fontos, hogy ezek a mondókák, játékok vidámak, humorosak, viccesek is. A gyerekek játék közben tanulnak a legtöbbet, szociális viselkedést is. Mindez a felnőtt kapcsolataikra is kihat. Sőt arra is, hogy mi milyen édesanyák, vagy édesapák lesznek. Ez lehet, hogy nagyon messzire visz, de itt dől el, hogy megkapta-e azt a fajta szeretetet, figyelmet, amire szüksége van. Azok a gyerekek, akik ezt megkapják, valószínű, hogy kevésbé lesznek agresszívak, amikor olyan élethelyzetbe vagy életszakaszba kerülnek, amikor a rossz érzések munkálkodnak bennük. Biztos, hogy jobban tudják majd a negatív érzéseiket kezelni, mert helyes mintát kapnak a szüleiktől.

- Vannak olyan mesék, mondókák, amelyek már a korai dacra, dühre is hatnak?

Akár egy veszekedős mondóka, amiben a két kiskakas összeveszett, alkalmas a düh levezetésére, megfelelő formában. De vannak pörgős, kortárs mondókák is, amelyek igencsak alkalmasak a felfokozott érzelmek levezetésére.

- Szeretik az anyukák és a picik a kortárs mondókákat, verseket, meséket is?

Nagyon, és bevallom, én is rendkívül szeretem őket. Sok mindent lehet ismételgetni a régiekből, és kell is, de milyen jó, ha van valami új is! És szerencsére van.

- Van valamiféle leírt kincs, amihez hozzányúlhatnak az anyukák, ha otthon szeretnének gyakorolni, dalolni, játszani?

Egy édesanya kezdeményezésére létrehoztunk egy közös csoportot az interneten. Ez ugyan egy zárt facebook csoport, amelynek lassan száz tagja van, de ha valaki szeretne csatlakozni hozzánk, akkor annak nincs akadálya. Erre a helyre mindig felkerülnek az énekelt mondókák, dalok, az ölbeli játékok és a könyvajánlók is. Könyvajánlót is tartok a foglalkozásokon bemutatom, hogy milyen könyvekből készülök. Rengeteg könyv jelenik meg egyébként a témában, és ezeket szeretem megismertetni az anyukákkal.

- Amellett, hogy játék, daltanulás, ringató zajlik a foglalkozásokon, van-e mód arra, hogy egy-egy anyuka elmondja és megbeszéljék az éppen aktuális neveléssel kapcsolatos problémáit?

Ez talán a legnagyobb ajándék számomra ebben a munkában. Természetesen a kicsi csillogó szeme, vagy a szeretete, ahogy nyújtja a kis kezét, hogy játsszunk, az már nagy kincs! De, hogy az anyukák úgy gondolják, hogy kialakult közöttünk egy olyan kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy nehéz nevelési helyzetben kikérjék a mi, vagy a másik anyuka tanácsát, véleményét, az fantasztikus érzés.

- A könyvtárból többen is részt vesznek egy-egy foglalkozáson? Hiszen azt mondta az imént, hogy „mi”.

Igen, bár a Gingallót én tartom, de két másik gyermekkönyvtáros kolléganőm, Hamburger Antalné Eszter és Válé Judit is részt vesznek, kézműves foglalkozásokat tartanak és segítenek az anyukáknak, apukáknak a könyvválasztásban.

- Mindez belefér egy Gingallóba?

Igen, és ez a jó az egészben, hogy nem csak dalolunk, játszunk, mondókázunk, sőt táncolgatunk, mert még egy kis tánc is része az egésznek, hanem a beszélgetésekkel, a könyvajánlóval, sokszor a kézműveskedéssel bőven túl vagyunk a fél órán, az egy órán és sokszor a másfél órán is! De úgy, hogy észre sem vesszük az idő múlását. Mi erre szánjuk ezeket a délelőttöket. Személyes kapcsolatok, barátságok alakultak ki így ez alatt a négy év alatt.

- A táncot említette, nem hagyhatom ki, hogy van családi táncos kötődése is.

A tánc esetében csak nagyon egyszerű lépésekre kell gondolni, inkább játéknak nevezném ezt is. Itt ugyanis nincs semmi kötelező elem, mindenki úgy forog, pörög, lép, ahogy a kedve tartja. Ez arról szól, hogy jókedvűek legyünk, bátran énekeljünk és mozgással kísérjük az énekeket, mondókákat. Ha még emellett belefér egy-két táncos lépés – mert járnak azért ide nagyobb óvodások is -, akkor igen, van kitől kérdezzek. A férjem néptánc tanár, két alkalommal muzsikált zenésztársaival az évzáró júniusi Gingallón. Az élő népzene varázsa, megfogni a hangszereket, megismerni azokat, hatalmas élmény volt a gyerekeknek, amely ritkán adatik meg.

- Van-e kedvenc írója, költője, akitől szívesen ajánl dalokat, mondókákat, vagy meséket, most így az olvasóknak?

A régi, hagyományos mondókák is kedvenceim, de nagyon szeretem Weöres Sándor verseit, a gyerekek számára könnyen megjegyezhető és ritmizálható, vidám tartalmú versek ezek. A kortársak közül Lackfi János, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Nyulász Péter - talán nem hagytam ki senkit -, mondókáit tanuljuk, keresem mindig az újat. Nagyon szeretem a verseket.

- Teljesült a kezdeti cél, sikerült a környékbeli anyukákat, gyermekeket bevonzani a programba és a könyvtárba?

Kezdetben nem nagyon reklámoztuk a Gingallót, csak könyvtári plakátokon, de szájról szájra terjedt a híre, így Cserkútról, volt, aki Szigetvárról, vagy a környező falvakból jött, jön el. Az anyukák ajánlják egymásnak a foglalkozásainkat.

- Mit mondanak az idejáró szülők, mit ad nekik ez a lehetőség? Változott-e a gyermekük viselkedése, vagy az anyuka és a kisbaba problémásabb viszonya?

Erre több jó példám is van. Előtte azonban még elmondom, hogy tematikus foglalkozásokkal is segítettük és segítjük a szülőket. Tartottunk már több olyan beszélgetést, ami arról szólt, hogy hogyan és mit meséljünk. Hogy kezdjük el a mesélést, akár csecsemőkorban, hogyan folytassuk, egész az iskolás korig. Az egyik édesanya pszichológus is, és ő most a pozitív fegyelmezés kapcsán kérte a segítségemet. Ölbeli játékokkal, mesékkel támasztottam mindazt alá, amit ő szakmailag tud. Szeretnénk folytatni ezeket a beszélgetéseket például arról, hogyan tanítsuk meg jól játszani a gyerekünket. Könyvajánlókat készítünk a nehezebb nevelési helyzetekre, mert rengeteg mese van, ami segít feloldani az alvással, az evéssel, a testvérféltékenységgel kapcsolatos problémákat, vagy a veszekedéssel, hisztivel összefüggő gondokat. Az így összeállított ajánlóinkat bárki használhatja. De, hogy konkrét példát is említsek, van olyan kisgyermek, aki nem szólalt meg több éven keresztül, és bár nem kapcsolódott be a játékokba, láttuk, hogy figyel. Majd az anyuka mesélte, hogy egyszer csak azt vette észre otthon, hogy a kislánya elkezdi hangosan mondani mindazt, amit a Zsófi néni a foglalkozáson mondott, énekelt. Ez hatalmas öröm! Egy másik esetben bevásárláskor segített az egyik mondóka, mert a már türelmetlen kisfiát így tudta lekötni az anyuka. Jó érzés még, hogy az itt tanultakat tovább vitték az óvodába a gyerekek, így voltak, akik eljöttek hozzánk, mert ők is akartak még tanulni. Jók a visszajelzések és a személyes tapasztalataink is. Mára ez egy nagyon sokrétű munka lett, amit örömmel teszek, teszünk.

 

 

 

 

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés