Mérnökszínház Pécsett, Jordánnal

Kezdőlap > Kultúra > Színház > Mérnökszínház Pécsett, Jordánnal

Mérnökszínház Pécsett, Jordánnal

2011. november 21. hétfő, 16:22 Bereczki Lajos Színház

Zseniális ötlet, hogy vigyük a pályaválasztás témáját a színpadra, sőt egy csavarral a pályaorientációt is oldjuk meg! Nem véletlen, hogy az innovációban érdekelt szervezetek, Pécsett a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség támogatta az ötletet. A hétfői ANK-s előadás célja az volt, hogy a mérnöki pálya szépségeire hívják fel a figyelmet. GALÉRIÁVAL!

Közhelynek számít, Magyarországon nincs elég képzett műszaki szakember, miközben az egyetemek ontják az olyan szakokról kikerült hallgatókat, amelyekről finoman szólva is a diplomás munkanélküli státusz érhető el. Ennek az ellentmondásnak a feloldása volt a célja az innovációs szakembereknek és a vas megyei művészeknek.

Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház direktora lapunknak elmondta, hogy a darab a Regionális Innovációs Ügynökségek támogatásával és közreműködésével készülhetett el, ennek keretében vált lehetővé a „Mérnökszínház, avagy a bőröndrobogó és a Xanaxok” című, Sultz Sándor műve alapján készült színpadi produkció bemutatása minden régióban. Az előadást a diákok és a meghívott vendégek ingyenesen tekinthették meg.

A kezdeményezésnek nem titkoltan az volt a célja, hogy a pályaválasztó gimnazisták körében felkeltse az érdeklődést és népszerűsítse a mérnöki-természettudományos pályákat és területeket. Ez pedig azért fontos, hogy minél többen válasszanak olyan továbbtanulási irányt, amelynek sikeres befejezése után biztos munkalehetőségre lelhetnek. Szintén fontos cél, hogy a vállalatok munkaerőigénye is kielégíthetővé váljon azzal, hogy egyre többen választják a mérnöki életpályát.

Jordánnak, aki egyébként a színészmesterség előtt maga földmérőként a BME mérnöki karán végzett, a témában nem ez az első sikeres próbálkozása, hiszen a különböző szakmákat bemutató színházi sorozatukat is nagy sikerrel játszották szerte az országban.

A Kossuth és Jászai Mari-díjas színész-direktor rendezte a darabot, de szerepet is vállalt benne, ő alakította fiatal, szombathelyi kollégái társaságában Merlin bá’t, aki a járműépítések nagy tudora. Varázslónak kell lennie valóban, hiszen a forgatókönyv nehéz feladat elé állítja őt: a leginkább kritikai érzékkel megáldott középiskolás korosztályhoz kell szólnia, nem éppen a most futó legnépszerűbb könnyűzenei műsorok stílusában. Jordán azonban ezt is megoldja, ahogy az előadás előtti beszélgetésünk alkalmával elmondta, érez annyi társadalmi felelősséget, hogy megfelelő formában színpadra vigye a témát. Fontosnak tartja, hogy az ország jövőjét is részben meghatározó értelmiség létszáma bővül-e, és vajon felismeri-e a mai érettségiző generáció, hogy a megélhetése és az ország fejlődése azonos irányba kerülhet.

Mindenesetre a darab a szcéna több olyan elemét is alkalmazta, amely valóban ismerős e korosztálynak és könnyen befogadható. Vetítéssel tették a teret és a történetet oldottabbá és a vászonról időnként lejövő színészek (igazi színpadi geg) a humor valódi forrásává, de így egyben mini mérnöki innovációvá is váltak. Az előadás témája pofonegyszerű volt, készítsünk a család hölgytagjának egy robogót, ami már régóta a szíve vágya, amúgy „two in one”, mivel bőrönd alakúnak és ezáltal hordozhatónak is kell lennie, ahogy azt ő igényelte. Szerencsére két különös hangokat kiadó űrlény is odacsöppen a családhoz, akik a Xanax (sic!) bolygóról érkeztek és sajnos a mérnöki gondolkodásukat időközben teljesen elvesztették. Semmi gond, a fiatal erőkből álló csapat Merlin bá’ szellemi vezetésével megoldja a kérdést, megtervezi az összecsukható, bőrönddé alakítható robogót, majd le is gyártja a prototípust. Eközben a kotnyeles idegenek kitanulják a mérnöki gondolkodást, a humán érdeklődésű lányok is bepillantást nyernek a mérnöki munkába. A vége kiszámítható: teljes happy and, a robogó működik, a zsémbes megrendelő boldog, az egyik fiú szereplő pedig szinte biztosan követi társát és mérnök lesz. Ráadásul a robogós hölgy a Xanaxra távozik az űrlényekkel – talán nem is lehet tovább fokozni a hangulatot, éppen ezért ez is a darab vége.

A szerencsére cseppet sem didaktikus mű mondanivalója célba ért, hiszen a negyedikes gimnazistákkal zsúfolásig megtelt színházteremben füttyel, tapssal és kiabálással fogadták a meghajló színészeket.

Bükösdi Kálmánné az ANK Gimnáziumának igazgatónője az előadás után lapunknak elmondta, hogy kiváló pályaorientációs eseménynek lehettünk szemtanúi, hiszen a gyerekek olyan módon kaptak ismereteket és rálátást a műszaki pályára, amely nagyon közel áll hozzájuk. A színpadi játék teljesen lekötötte a figyelmüket, így mindezt nem kötelező penzumként élték át, hanem érdekes, akár megszívlelendő tanácsként. Mindenesetre Jordán Tamás előadást felvezető szavaihoz kapcsolódva bízunk benne, hogy a közönség soraiból lesz olyan, aki éppen most, ennek hatására döntötte el, vagy szilárdította meg elhatározását, hogy a mérnöki pályát választja.