Kultúrában utazunk

„Na de mikor jön már a farkas?” – hallhattuk sok gyermek szájából április 21-én délután a Bóbita Bábszínház jubileumi hetéhez kapcsolódó Péter és a farkas bemutatója alatt. Kuthy Ágnes rendezésében a prokofjevi irányelveket követi: a mese apropóján az aprónép megismerheti a hangszerek és a világát. A rendezőnővel beszélgettünk. (Képünk az egyik próbán készült.)

A Bóbita 50 éves, jubileumi hetének egyik kiemelt eseménye az április 21-én délután ötkor kezdődő Péter és a farkas díszbemutatója volt. Prokofjev klasszikus darabját a színpadon plexi zenészekkel és óriásbábokkal jelenítették meg. A közel negyven perces előadás során mindent a zene segítségével mondanak el, a színészek egyáltalán nem szólalnak meg. A zeneszerző eredeti útmutatását követve Kuthy Ágnes élete meghatározó művét vitte most színre.

- Miért éppen a Péter és a farkas lett a jubileumi mű?

- A kislányom most kétéves. Amikor én kétéves voltam, édesanyám a Budapesti Filharmonikusokkal járta az országot, akik a Péter és a farkast játszották. Ő volt a narrátora ennek a mesének, amit a bábszínházi előadásban nem hallunk, hiszen a bábok elmesélik a teljes történetet. Nagyon sokat utaztam édesanyámmal, így ismertem meg a fúvósokat, az ütőshangszereket, vonósokat – az egész zenei kultúrám visszaeredeztethető két éves koromig. Nem véletlen, hogy Kodály Zoltán is megmondta: a gyermek zenei nevelését a születése előtt kilenc hónappal el kell kezdeni. Ez egy olyan meghatározó élmény volt a továbbiakban, és azóta is annyira foglalkoztat maga a zene, a zeneiség, úgy gondoltam, hogy mivel az én kislányom is most két éves, ezért ezt a tradíciót tovább folytatjuk családon belül, így most ő is megismerhette a mesét, illetve a hangszereket. Olyannyira fogékonnyá vált ő is a zene irányában, hogy amikor otthon, a próbafolyamatra való előkészületek során csak a zenét hallgattuk, egyszer csak felkiáltott a fuvolánál és azt mondta: „Anya, látom a kismadarat!” És akkor eldöntöttem, erre minden gyereknek szüksége van, minden csemetének látnia kell a kismadarat, a farkast, az öregapót, a vadászokat.

Így én választottam a jubileumi előadásra ezt a darabot. Az a szerencsés véletlen alakult ki, hogy ötven évvel ezelőtt a Bóbita első születésnapján ezt a művet már színpadra vitték, amiről én nem tudtam, viszont azt igen, hogy a Péter és a farkast én valahol meg szeretném csinálni. Mikor Sramó Gábortól, a Bóbita igazgatójától megkérdeztem, mi lenne, ha Prokofjev művét vinnénk színre, rögtön rácsapott, mert magában ő is szerette volna kérni. A tudatalattinkban ez a beszélgetés valószínűleg lejátszódott közöttünk és így amit szerettem volna, azt is csináltam meg. Ő egy zenés darabot kért tőlem, ami egy pici, három-négy éves korosztály számára is befogadható, ugyanis a színház szeretné növelni az olyan előadások számát, ami az óvodás korosztálynak szól.

- A darab elején van egy árnyjáték, ami nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hangszerek is megjelenjenek, így a gyerekek be tudják azonosítani, hogy melyik karakter minek a hangján „szólal meg”.

- Az volt az eredeti elképzelésem, hogy a Pannon Filharmonikusok, akik feljátszották a zenét, élőben adják elő a zeneművet. Egyeztetési nehézségek és anyagi problémák miatt azonban sajnos erről le kellett mondanunk. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a zenekar maga a díszlet, amin - ahogy a mi mesénkben is a plexi zenészeken – megelevenedik a Péter és a farkas története. Mivel azonban az élő verzió nem jött össze, így tovább gondolkodtunk Mátravölgyi Ákos díszlettervezővel, hogy hogyan tudnánk a zenekart „belecsalni” a darabba. Prokofjev is úgy kapta a megrendelést a Péter és a farkas megírására, hogy gyerekeknek beszéljen a zenéről, de úgy, hogy a gyerekek ezáltal befogadóbbá váljanak. Így kitalálta ezt a nagyon egyszerű kis történetet, amivel könnyen be lehet mutatni a különböző hangszereket, azoknak a hangzását, illetve azt, hogy szomorú egy téma, vidám egy téma, vonulós egy téma… azt a cél, amit Prokofjev megfogalmazott, azt próbáltam én is bábszínpadon megvalósítani.

- A történeten kívül mik azok a technikák, amikkel közelebb lehet hozni a zenét a gyerekekhez?

- Ének-zenei komplex foglalkozást szeretnénk csinálni a gyerekek számára. Az előadásokat óvodás és általános iskolás csoportoknak szánt, zenepedagógus által vezetett tíz perces interaktív előadások követik. Miután a Péter és a farkas meséjében látták és hallották a hangszereket, a bábszínház egyik művésze segítségével nevesítik a hangszereket. Remélem, hogy így a Péter és a farkas mese nem úgy marad meg, mint ahogy a színészektől is kérdeztem, amikor nekiálltunk ennek az egész munkafolyamatnak, hogy mi az emlékképetek a darabról: „Jaj, az hogy énekórán meg kellett hallgatni.” Így szeretnénk segíteni a pedagógusoknak és a gyerekeknek is, akik ezáltal fogékonyabbá válnak a zene iránt.

- Ki tervezte a bábokat és miért óriásbábokkal adjátok elő a mesét?

- A bábokat Mátravölgyi Ákos tervezte, aki a díszletekért is felelős. Az már eredetileg is koncepciónk volt, hogy mindenképpen az átvilágított plexi zenekarunk szolgálja a különböző helyszíneket. Hozzájuk pedig olyan méretű bábokra van szükség, amik jól ki tudják használni a tér adta lehetőségeket: akár egy óriási fa, akár egy házikó lesz belőlük. Teljes mértékben bejárjuk a hangszereket. Az is nagyon fontos, hogy például a fuvolán jelenik meg először a kismadár, ami az ő hangszere. Mivel ez egy nagy színpad, nem is szerettünk volna pici bábokban gondolkodni, így is örülök, hogy a kismadár, aki a legkisebb, a nagyszerű színészi játékkal láthatóvá válik.

- Van-e még valami ötlet a tarsolyban a jövőre nézve?

Nekem mindig rengeteg ötletem van. Nagyon sokféle stílusban szeretek megfogalmazni előadásokat. Most kifejezetten az volt a célom, hogy az én kislányom is végigülje és végignézze az előadást, valamint hogy megadhassam neki azt, amit én kaptam anyukámtól.

- És végigülte, végignézte?

- Most már negyedszerre nézte végig, kicsit elfáradt ugyan, de végigülte. Neki mindennapos kapcsolata van a farkassal, próbaszünetekben meglovagolja azt. Nem értette, hogy most miért nem mehet fel az állathoz megsimogatni.

- Térjünk vissza a koncepcióra. Mivel szöveg nélküli a darab, ezért könnyen vihető külföldre…

Gondolom, a társulatnak az a célja, hogy a továbbiakban ezt a darabot külföldre és fesztiválokra kivigyék. Ötleteltünk, hogy ebbe is tegyünk-e egy-két mondatot, mert Prokofjev beleírt némi szöveget a műbe, de azáltal, hogy bábszínpadon adjuk elő, ezek inkább rendezői utasításoknak hatnak. Azt gondolom, hogy annyira egyszerű ez a mese, hogy követhető csupán a bábok által is a legkisebbek számára.

- Végül egy évfordulós kérdés. Ismerted Kós Lajos eredeti Péter és a farkas rendezéseit?

- Direkt nem akartam megnézni őket, mert nem szerettem volna, hogy azok engem bármilyen szinten befolyásoljanak. Viszont az a véletlen helyzet állt elő, hogy nem készültek el időre a bábok, úgyhogy az első héten az ötven évvel ezelőtti előadás bábjaival kezdtünk el dolgozni. Izgalmas retro-utazás volt! Mikor megérkeztek az új bábok, addigra egy kicsit meg is szoktuk a régieket. De úgy gondolom, hogy a 21. században, a sok kép, sok vizuális inger világában a mi tárgyaink jobban meg tudják szólítani közönségüket.

Zene: Szergej Prokofjev
Előadó:  Pannon Filharmonikusok, Vezényel: Vass András
Hangfelvétel: Kodály Központ, 2011. november
Zenei rendező: Dobos László, Erkel-díjas
Hangmérnök: Baranyai Zoltán
Dramaturg: Kolozsi Angéla (Blattner-díjas)
Koreográfus: Fosztó András
Tervező: Mátravölgyi Ákos (Blattner-díjas)
Rendező: Kuthy Ágnes
Játsszák: Csizmadia Gabi, Illés Ilona, Papp Melinda, Boglári Tamás, Károlyi Szabolcs, Matta Lóránt
Segítő: Jankó Mátyás