A Bóbita BábszÃnház közönsége január végén-február elején egy különleges elÅ‘adással találkozhatott: az egri Harlekin BábszÃnház vendégelÅ‘adásában Shakespeare Rómeó és Júlia cÃmű darabja mozdult meg négy egymást követÅ‘ estén a bábszÃnpadon és telt meg élettel, humorral, akcióval. A hangvételében és vizuális-verbális megoldásaiban is fiataloknak szóló adaptációt minimális dÃszletekkel, rendkÃvül összehangoltan mozgatott bábokkal adták elÅ‘ a fiatal művészek. Az elÅ‘adás rendezÅ‘je, Somogyi Tamás mesélt a darab születésérÅ‘l. (Fotók: Harlekin BábszÃnház)
Â
Â
 - A Rómeó és Júlia Shakespeare egyik legnépszerűbb darabja, napjainkban is számtalan feldolgozása születik. BábszÃnházban viszont még nem találkoztam ezzel a klasszikus drámával, amit ti egyáltalán nem klasszikus módon, fÅ‘ként a kamaszokat (véleményem szerint sikeresen) megcélozva, rengeteg sűrÃtést és akciót felhasználva dolgoztatok fel. Mi volt a célod, mire helyezted a hangsúlyt az adaptáció és a rendezés során?
- Amikor 2012-ben ezt az elÅ‘adást készÃtettük, arra törekedtünk, hogy egy körülbelül két órás szÃnházi nevelési foglalkozással egybekötött programot kÃnáljunk a nézÅ‘knek, Ãgy a szÃnházi rész maximum 60 perces lehetett. Ez a koncepció azt jelentette, hogy csak a történet elmeséléséhez és a számunkra fontos kérdések feltételéhez legszükségesebb részek maradhatnak az eredeti drámából. Az egész elÅ‘adás a bábok, a dÃszlet és a szöveg minimalizálásával egy kÃsérlet volt arra, hogy mik azok a minimális eszközök, amik egy történet elmeséléséhez kellenek. A kamasz közönség szempontjából igyekeztünk az önazonosság, az önmagunk keresése, illetve az elvárások és az elvárásoknak való megfelelés kérdését középpontba helyezni. ErrÅ‘l szól egyébként az elÅ‘adás utáni foglalkozás is.
- Az elÅ‘adás a mozgalmassága révén nagy kihÃvást jelent a szÃnészeknek, akik egy-egy bábot többen mozgatnak, ezáltal teljesen aprólékosan, dinamikusan tudnak megjelenni elÅ‘ttünk a karakterek. A dÃszlet viszont teljesen minimalista, keretekkel jelenÃtitek meg/kötitek össze/választjátok szét a külsÅ‘ és belsÅ‘ helyszÃneket, illetve mozgó asztalokkal és egy kötéllel reprezentáljátok a dinamizmust és a távolságokat. Hogyan alakultak ki a bábok és a darab látványvilága?
- Erre az elÅ‘adásra - ami egyébként az elsÅ‘ rendezésem volt - úgy kértek fel anno, hogy van kilenc báb és egy hosszú asztal, amit három felé vágtak. Van-e kedvem ezekkel készÃteni egy Rómeó és Júlia elÅ‘adást? Nem tűnt ideális kiinduló helyzetnek, viszont nagy lehetÅ‘ség volt 22 évesen, úgyhogy elvállaltam. Ehhez én a fakereteket és a kötélpályát találtam ki. Ezek az egyszerű eszközök szervezik a játékot, a teret. Az üres keretek forgatása, a kint és bent egyszerre megmutatható helyszÃneinek játékossága jelentette a térszervezés alapkoncepcióját. Mintha filmes vágásokkal dolgoztunk volna jeleneteken belül és jelenetek váltásakor is. Ez adja az egész elÅ‘adás ritmusát és intenzitását.
A figurák gondolati, lelki történéseit pedig a bábok mozgásának kell megmutatnia. Éppen ezért dolgoztunk nagyon sokat azon, hogy mindig a lehetÅ‘ legpontosabb mozdulatot találjuk meg az adott pillanathoz. Minden maszatolás kiugrik az elÅ‘adásból és hosszan felépÃtett rendszert dönt össze, úgyhogy komoly fegyelmet követel a szÃnészektÅ‘l. Visszatérve még a gyors tempóra és az intenzitásra: a Shakespeare dráma ugyanilyen pörgÅ‘s, Romeo és Júlia megismerkedését követÅ‘en pillanatok alatt történek meg az események, mindenki siet, kapkod, rohan, úgyhogy a forma azt hiszem, összeér a tartalommal ebben az esetben.
- Az adaptációd kapcsán mindenképpen meg kell emlÃteni az elÅ‘adás humorát, amely mind verbálisan, mind vizuálisan átszövi, végigkÃséri a darabot. Hogyan születtek ezek a gegek?
- A próbák során elÅ‘ször megkerestük a szÃnházi helyzetek legpontosabb, legegyszerűbb és legtisztább változatát. A bábok, amennyire csak tudtak, például valóságosan mozogtak. Ez segÃtett abban, hogy megértsük a jeleneteket és az egész történet Ãvét. Aztán amikor már tudtuk, hogy mit játszunk, elkezdtük hozzátenni azokat a játékokat, gegeket, amiket emlÃtettél.  Azt hiszem Ãgy sikerült elérni, hogy ezek nem öncélú kikacsintások a darabból, hanem szerves részei annak. Ehhez kellett a szÃnészek játékossága és az, ahogyan rákapcsolódtak az általam kigondolt koncepcióra és játékstÃlusra. Rengeteg ötletet gyártottunk, egy idÅ‘ után arra kellett figyelni, hogy ne ezek uralják el az elÅ‘adást. Talán azért olyan viccesek ezek a részek, mert kiugranak a rendszerbÅ‘l: egyszer csak felmutatjuk, hogy ezek a nagyon valóságos kis figurák olyan absztrakcióra és metaforikusságra képesek, melyekre az emberi test soha.
- A darabot nem csak rendezőként, hanem zenei szerkesztőként is jegyzed. Az előadás zenéje szinte kizárólag mai popslágerekre épül, azoknak valamilyen instrumentális, néha klasszikus zenei módon feldolgozott verzióit halljuk. Ez is része annak a koncepciónak, hogy a célközönség a kamaszok, akikhez ezek a zenék közel állnak? Hogyan válogattad a dalokat az egyes dramaturgiai pontokhoz?
- Nem a közönség életkorának szólnak a dalok, hanem a két fÅ‘szereplÅ‘ életkorának. Ez egy kamasz szerelem, amihez olyan dalokat kerestünk, amiket ma a kamaszok jó része hallgat. A prológust és az általunk Ãrt záró sorokat kivéve az összes zene vonósnégyes feldolgozásban került az elÅ‘adásba. Annak ellenére, hogy szöveg nélkül hallhatók a dalok, figyeltünk arra, hogy az eredeti dalszövegek nagyjából igazak legyenek a szÃnházi helyzetekre. De mivel a popslágerek kilencven százaléka a szerelemrÅ‘l szól, nem volt nehéz dolgunk.
- Egy régi-új bemutatóról van szó, hiszen 2012-ben rendezted meg a darabot, most viszont egy teljesen új szÃnészcsapattal újÃtottátok fel. Hány évig ment a darab az elÅ‘zÅ‘ felállással? Milyen érzés volt ennyi év után ismét elÅ‘venni? Változtattál valamit az elÅ‘zÅ‘ rendezÅ‘i változathoz képest?
- Sajnos az a csapat, amelyikkel készült, az elÅ‘adás nem játszhatta annyit az elÅ‘adást, mint amennyit szerettük volna. Ez volt az elsÅ‘ ifjúsági elÅ‘adás az egri bábszÃnházban és a szervezés még nem tudott akkora közönséget behozni, mint késÅ‘bb. Körülbelül két évig volt akkor műsoron. Azóta elkészült a Hamlet és a Szentivánéji álom elÅ‘adás és már sokkal több nézÅ‘ érkezik. Ezért is vettük elÅ‘ a Rómeó és Júliát is. Nagyon jó volt újra találkozni a bábokkal, a szöveggel, a mozdulatokkal. Féltem a felújÃtástól, mert az a hangulat és szenvedély, ahogyan az elsÅ‘ változat készült, nehezen, vagy nem is hozható vissza. Ráadásul az akkori csapat nagyon pontosan és tudatosan játszott, az egész elÅ‘adás egy nagy közös levegÅ‘vétel volt. A mostani felújÃtás is remek hangulatban telt, a társulat nagyon jól működik együtt és annak ellenére, hogy még kell egy kis idÅ‘ arra, hogy összeérjen az elÅ‘adás, jó úton járunk. Úgy érzem ismét friss, lendületes, energikus és játékos lett az elÅ‘adás. Koncepcionálisan nem változtattam sok mindent, inkább technikailag alakult át egy-két dolog, mert nem öt, hanem hat szÃnész játssza most az elÅ‘adást.
- A Rómeó és Júlia nem az egyetlen Shakespeare-feldolgozásod, 2014-ben már megrendezted a Hamletet és 2017-ben a Szentivánéji álmot. Tervezel esetleg még további, hasonló vagy éppen teljesen más stÃlusú adaptációkat?
- Mindhárom Shakespeare szöveggel nagy öröm volt foglalkozni. Kivételes lehetÅ‘ség, hogy bábszÃnházi elemekkel, bábszÃnházi gondolkodásmóddal szÃnpadra állÃthattam Å‘ket. Az pedig, hogy ezek egyre több nézÅ‘t vonzottak és vonzanak, szintén nagy dolog. A három elÅ‘adásnak volt egy formai és gondolati fejlÅ‘dése. A báb és mozgatója közötti, illetve a bábok egymáshoz való viszonya szempontjából egyre sokrétűbb és sokszÃnűbb elÅ‘adások készültek ezekben az években és a szövegekben megfogalmazott kérdések is egyre élesebben és pontosabban kerültek szÃnpadra. Alkalomról-alkalomra jobban ismerem és talán egyre jobban is értem ezeknek a szövegeknek a rendszerét, gondolkodásmódját, Ãgy természetesen él bennem a vágy, hogy folytatódjon ez a sorozat.