Kultúrában utazunk

A Farsangoló HANGoskodáson 2006 óta hagyomány, hogy a Bóbita Bábszínház egy kollégája, a társulat szavazatai alapján Hang Gábor-díjban részesül. Idén ebben a megtiszteltetésben február 16-án Czéh Dániel részesült, aki öt éve kezdett a bábszínház színpadán és azóta sorra főszerepeket játszik. Vele beszélgettünk a díjról, színházról, a Bóbita előtti évekről, tervekről. (Képünkön: Az első Bóbitás szerep, A kis hableány című előadásban. (Fotók: Bóbita Bábszínház)

- Megkaptad a Hang Gábor-díjat, amit a társulat titkos szavazatai alapján minden évben egy Bóbitás kap. Mit jelent számodra?

- A társulat elismerését, hogy egyrészt köszönik a munkát, másrészt bíznak is benne, hogy a továbbiakban is felajánlom a szolgálataimat, nagyon jó érzés. A társulat belső szavazása nem arról szól, hogy egymást hogyan értékeljük, hanem hogy egymásban mennyire bízunk meg. Nem egy ítélet, hanem ez a bizalom, ami fontos. Öt éve vagyok a Bóbitában, úgy érzem, hogy le is kellett ezért tenni elég sok mindent az asztalra, hogy idén én kapjam meg ezt a díjat.

 - Nagyon szimpatikus kezdeményezés számomra, hogy a Hang Gábor-díjat évek óta a kitüntetett kolléga személyére szabják. Te mit kaptál?

- Egy komplett könyvcsomagot kaptam, ami egy mikrobábszínházba van becsomagolva. A csomagolást, azt hiszem, kiválóan fogom majd tudni használni valamelyik bohóc-bevetés alkalmával (Dani a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány egyik bohócdoktora is – a szerk.). A könyvcsomag filozófiai és színházi jellegű köteteket tartalmaz, ami utal a „múltamra”, hiszen érettségi után a Pécsi Tudományegyetem filozófia-magyar szakán kezdtem el a tanulmányaimat és már elsőéves egyetemistaként kerültem a JESZ-hez (Janus Egyetemi Színház). Itt először tréningeken vettem részt, majd másodéves koromban játszottam először darabban. A színház ezzel is vitt, gravitációs jelleggel elszippantott az egyetemtől, nem is fejeztem azt soha be, viszont az olvasás szeretetét és a filozófiai gondolkodást nagyon belém nevelték. Ebben a csomagban kaptam egy magyar bábművészeti antológiát, melyben sok jeles előadás szerepel, amikből lehet építkezni. Kifejezetten színházi könyv továbbá a Tadeusz Kantor halálszínházáról, egyik kedvenc posztmodern színházcsinálómról szóló kötet, aki egyaránt volt képzőművész és performer is. Továbbá kaptam egy kortárs norvég/izlandi drámákat tartalmazó gyűjteményt, az északi gondolkodásmód nagyon érdekes számomra. Illetve szerepel még a könyvek közt egy filozófiai jellegű kiadvány, ami a hallás és az elme kapcsolatáról szól. Ez most nagyon hasznos lesz, mert a szakdolgozatomat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész szakán a zene dramaturgiája a bábszínház terében témájából fogom írni. Bónuszként pedig itt van még egy Feldmár András könyv, aki nagy kedvencem. És mindez beágyazva a már említett bábszínházi díszletbe, így találkozik a bölcsész és a színházi énem.

 - Vannak kedvenc szerepeid, darabjaid?

- Nem is tudom. Talán azért a személyes kedvencem A kis hableány, illetve a királyfi karaktere, mert ezzel a szereppel kerültem 2003-ban a bábszínházhoz. Az egy nagy áttörés volt, saját korlátaim áttörése. Addig ilyen komolyan nem foglalkoztam bábbal. Persze bohócmunkák során, illetve workshopokon már találkoztam a műfajjal, de ennyire konkrétan még nem. Egyrészt elképesztő volt, hogy szinte ismeretlenül felállítottak a bábszínpadra. Nagyon jól esett, hogy ilyen bizalmat szavaztak nekem. Magát a darabot is nagyon érdekes, kísérleti jellegű előadásnak tartom. Körülbelül tizenöt alkalommal adtuk elő, és utána lekerült a műsorról, a nézők valahogy nem fogadták el ezeket az ízeket. Továbbá kedvenc még a két Torzonborz előadás, ami az élőzenével és a kesztyűs technika újraértelmezésével új szinteket tudott és tud mutatni. Több éve fut az első és a második rész is, Torzonborz a mindennapjaink részévé vált, akár álmunkból felrázva is elő tudjuk adni. Azonban ilyen módon hálátlan vagyok az összes többi darabbal, mert itt nincs két egyforma munka. Vagy a báb, vagy a technika, vagy egy tárgy más. De említhetjük Az ördögszántotta hegy-et, ahhoz gólyalábazni kellett megtanulni, itt nem lehet ellustulni.

 Torzonborz, a rabló bőrébe is már nagyon sokszor belebújt

 - Mi az, ami a Bóbitába vonzott és itt is marasztalt?

- Amikor még a JESZ-ben voltam, azt éreztem, hogy azért szeretem, mert a színházcsinálás alternatív vonalát nyújtotta, és mindig az vonzott, hogy hogyan lehet a színpadon másképp gondolkodni. Valamelyik POSZT-on sok-sok évvel ezelőtt láttam egy Vitéz László előadást. Kint volt egy bábos a Kossuth téren, néztem az előadást, és rendkívül varázslatos volt az egész, hatalmasakat kacagtam, ekkor kezdtem el felfigyelni a bábra. Jártunk fesztiválokra, ott voltak gólyalábasok, illetve a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál tanultam bohóctechnikát, úgyhogy számomra ez a cirkuszi-bábos világ nagyon vonzó volt. A bábos és a bohóc karaktere nagyon különleges figura. Ha visszamegyünk a civilizáció kezdeteihez, a sámán is egyfajta bábos volt, hiszen a maszkok alapján, amiket felhúzott a szertartáson, teljesen átlényegült azzá a szellemmé. Ezáltal a színháznak szakrális gyökere volt, mert ő volt a közvetítő a szellemvilág és az emberek között. Ez a szerep hagyományozódott át később, a középkorban az udvari bolondokra, vásári komédiásokra. A bábos és a bohóc mindig határfigura volt, akit a társadalom megtűr, mulat is rajta, de magához nem engedi közel. Ez a fajta varázslatos misztikum vonzott ebbe a világba.

 - Mit tudtál előzetesen a Bóbitáról?

- Amikor a Bóbitához kerültem, akkor már a JESZ-ben dolgoztam, illetve a Pécsi Nemzeti Színházban rendezőasszisztensként, továbbá megszületett a kisfiam, úgyhogy a munka és a család is Pécshez kötött, mindenképpen ebben a régióban gondolkodtam. Egyetemista koromban a színház specializáción Rosner Tinához jártam színházi gyakorlatra, és vele sokat jártunk a Bóbitába, úgyhogy megismertem az itteni életet. Sramó Gáborhoz csak félve kopogtattam be, hogy van-e lehetőség a közös munkára, de pár hónappal később rám bíztak egy szerepet. És azóta itt vagyok.

 - Milyen terveid, szerepálmaid vannak?

- Szerepálmom nincs. Ha az ember kap lehetőségeket, akkor az éppen aktuálisból érdemes kihozni a legtöbbet és állok ezeknek elébe. Nemsokára Robin Hood-ot kezdünk el próbálni a Torzonborzokból ismert rendezővel, Schneider Jankóval. Nagyon várom a próbafolyamatot, jó pörgős, humoros zenés előadásra számítok kesztyűs bábokkal és maszkokkal. A feleségem Pécsett dolgozik, a kisfiam jövőre megy iskolába, és nagyon szeretem a várost. Tizenöt éve idejöttem és eszemben sem volt elmenni innen. A következő években biztosan maradok Pécsett és a bábszínházban. Aminek viszont nagyon örülnék, ha tartanánk egy legalább 16+-os felnőtt fantasy vagy sci-fi bábelőadást, este hét órai kezdettel. Remélem, hogy pár év múlva erre is lesz lehetőség.