A varázsszó: tao
2011. december 28. szerda, 08:07
Pucz Péter
Egyéb
A magyar sport gyökeres átalakítását, megreformálását várja mindenki az új varázsigétől, a tao-tól. Ami természetesen nem egy kínai filozófiai irányzat, bár nagyon hasonlít rá – leírva. Szóval a társasági- és nyereségadó pénze (képünk illusztráció) fogja megoldani a sportfinanszírozás hazai gondjait.
Először is tisztázni érdemes, kik lehetnek a haszonélvezői a tao-nak. A törvényhozók úgy döntöttek, öt, úgynevezett látványsportot emelnek be azok közé, akik a „kiváltságosok”. Ezek pedig a jégkorong, labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, valamint a vízilabda.
De ezen ágazatok jeles képviselői sem fordíthatják bármire a pénzt. Csak az utánpótlás nevelésére, illetve sportcélú beruházásokra mehetnek a forintok. Ennek okán is alakult gyorsan, annyi új egyesület, ami a fiatalok képzését tűzte a zászlajára.
Ettől kezdve mindenki érezheti úgy, hogy itt egy hatalmas „kiszúrás” áldozatai azok, akik nincsenek benne a kiszemeltek viszonylag szűk körében. Erre az volt a korábbi „állami” válasz, hogy ha a labdajátékokra (most a jégkorongot is soroljuk ide!) többet áldozhatnak tehetősebb vállalkozások, akkor a többieknek, a központi vezetés nyújthat segítő kezet.
Amikor azonban milliókról, milliárdokról szól a fáma, akkor még senki se lásson bankókötegeket, maga előtt. Mert a most röpködő számok még csupán elvi összegeket takarnak. Azt a sportszervezeteknek még meg kell szerezniük azoktól, akik azt megtermelték. A tao összesen 10%, ebből 70 százalékot fordíthat bárki, az arra jogosultak közül, a sport finanszírozására. Vagyis, elvileg elképzelhető, hogy valakinek ugyan joga lenne beseperni bizonyos „lét”, de nem tudja azt realizálni!
Erre persze bárki mondhatja: magára vessen az ilyen sportvezető! Elvileg tehát eljöhet a jelentős fellendülés korszaka. De erről majd csak egy erős félév, gyenge év múlva lehet érdemben szólni. Addigra talán kiderülnek az első hibák, kiskapuk, szabálytalanságok is.
Archívum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
