Hoffmann Judit, egy szerény hős
2012. január 26. csütörtök, 11:54
Pucz Péter
Egyéni sportok
Keveset, talán túlságosan is keveset tudunk egy pécsi sportolóról, aki egykoron nagy tettet hajtott végre. Hiszen 1984-ben, New York városában, úszásban paralimpiát nyert a pécsi hölgy Hoffmann Judit (képünkön), aki január 14-én ünnepelte születésnapját. A gyógypedagógus, aki olyan szerény, hogy azt akár oktathatnák is valahol.
Képviselhette, ami már önmagában is hatalmas szó volt, akkoriban. Nem azért, mintha nem jártak volna a repülők az óceán felett. Hanem, mivel a nyári, Los Angelesben megrendezett ötkarikás játékokra, a mi sportolóink, a „Béketábor” más nemzeteivel karöltve, nem mentek el.
Mindez a moszkvai, 1980-as, szintén csonka játékok visszavágója volt. Akkor, a Szovjetunió 1979-es, afganisztáni bevonulása miatt, az Amerikai Egyesült Államok, illetve hű szövetségesei nem neveztek a sportünnepre.
A mostanitól eltérően, akkoriban a paralimpiát nem a rendes olimpia után, mintegy egy hónappal később rendezték meg, hanem előtte. Ráadásul nem a nyugati parton, ellenben a keleti oldalon, egy másik világvárosban. Ezért, Magyarország sportolói kiutazhattak, szemben a lengyelekkel. Ami megint csak galibát okozott!
Lévén, hogy Hoffmann Judit legnagyobb ellenfele, egy lengyel leány nem mehetett el Amerikába. Így aztán a pécsi úszónő hiába győzött 100 méteres gyorson, lett ezüstérmes 100 méter háton, meg 200 méter vegyesen, az öröme nem lehetett felhőtlen.
Egy igazi sportember ugyanis nem akkor a legboldogabb, ha elsőnek ér a célba, hanem akkor, ha a nagy vetélytárs is mögötte küzd. Ebből a szempontból Judit saját magát is „bolondnak” minősítette. Persze, azért ennyi idő távlatából az összes medália szépen csillog.
Főleg akkor, ha hozzátesszük még az is kétséges volt, egyáltalán beugorhat-e a vízbe? Mert a csípőficamos hölgyet a start előtt, még egy szigorított orvosi vizsgálatnak vetették alá. Mivel a versenybizottság szerint nem volt „elég fogyatékos”. Miközben éppen a sportnak köszönhette, állapota jelentős javulását. Ha nem tempózott volna a medencében, rohamosan romlott volna a fizikai szintje, életminősége.
Visszatérve Európába, pontosabban Budapestre, nagy visszhangot nem kapott a győzelme. Mert az akkor, túlságosan mélyen érintette volna az épek lelkét, akik nem indulhattak el a következő játékokon, pár hét múlva.
Furcsa, véletlenekkel átszőtt történet Hoffmann Judité. Akit jelenleg, gyógypedagógusként, egy pécsi, alapítványi intézetet vezet. Az empatikus képessége az átlagosnál sokkal fejlettebb, ezért lépett erre a pályára. Miközben még arra a tényre is rácsodálkozott, egykori teljesítményei miért is érdekesek? Pedig azok, a személyisége okán mindenképpen.
Archívum
Kiemelt partnereink
Hirdetések
