Alultervezett vasszerkezet, hasonló módon elképzelt ponyva. Ráadásul úgy, hogy annak árában legyen benne a szerelési díj. Mindez a józan hétköznapi gondolkodásmóddal elképzelhetetlen. Majoros úr szerint amikor kiderültek az alaphibák, a kivitelezőnek akkor kellett volna levonulnia az építkezésről. Ha ez számukra világossá vált, nem folytathatták volna tevékenységet. De egyfajta hősiességtől vezérleve ezt nem tették meg, ezért folytatódhatott tovább a munka.
A bizottság vezetője, dr. Füredi Péter a szakember higgadt, kellően hosszú előadása után próbált bizonyos félreértéseket tisztázni, amelyek a gyártmánytervek hiányáról szóltak. Arról szólt a vita, elképzelhető-e legyártani valamit gyártmánytervek nélkül? Végül abban maradtak, nehéz mindezt elképzelni, de inkább lehetetlen, mert a dokumentáció hiányában senki sem tudna egy lépést sem tenni.
Túlzott az a korábban megfogalmazott vélemény, miszerint statikailag nem optimális formáról van szó. Ez annyiban igaz, hogy a nagy bejárati kapu, valamint a sátor tetején lévő fém körgyűrű valóban ront a helyzeten, de nem drámai módon.
Abban azonban egyetértettek, a kivitelező nem mindig állt a feladata magaslatán. Azt már inkább árnyaltan látták, hogy a tervezőnek kellett volna segíteni, amikor a gondok felmerültek. A „házilagos” kivitelezés kifejezés viszont nem állja meg a helyét.
A feladat szakmailag nehéz volt, ezzel szemben a legrosszabb hangulatú építkezések egyikeként emlékezett meg a tervezőmérnök, a bizottság előtt, az elvégzett munkáról. A tökéletes bizalom fokozott hiányával találkozott, márpedig anélkül nehéz jót alkotni.
A korábban elképzelt évi 270 üzemnap jelenleg úgy áll, miszerint az elgondolt napmennyiségnek nagyjából tizedén lehet rendeltetésszerűen üzemeltetni a „házat”. Ami gazdaságosság szempontjából egy tökéletesen végrehajtott, látványos öngóllal ér fel.
Napi zárszóként a megkérdezett úgy foglalta össze véleményét, a kialakult állapotokért a történet minden egyes szereplője közösen felel. De meg kellene oldani a problémát, méghozzá közösen. Ő mindenesetre tud olyan színházi szakembert, aki szívesen kivenné bérbe a nagy „cirkuszteret”. Ez egy kisé derűt keltett az egybegyűltekben, az amúgy nem feltétlenül vidám história kapcsán.
Hozzászólások