Kultúrában utazunk

Új műsorrendet kell megtanulniuk a rádióhallgatóknak. Különösen igaz mindez azok számára, akik a Magyar Rádió pécsi stúdiójának adásait rendszeresen szokták füllel kísérni. Az átalakult rendszer 2010. január eleje óta működik, vagyis mérhető eredmények még nincsenek a hallgatottság témakörében. A jobbító szándékú intézkedésekről Szomráky Béla főszerkesztő számolt be, pénteken, a pécsi, Szent Mór utcai stúdióban.

Remek nevet találtak a szakemberek a Regionális, Nemzetiségi és Külföldre Irányuló Műsorok Főszerkesztősége (RENEK) számára, bár a nem hivatásos rádiósok aligha hívják így a szakmai kört. Az viszont bizonyos, az öt magyar nagyvárosban működő stúdióban minden délután, pontosabban 17.30-tól biztosan elnémul a helyi adás. Azaz az MR1 Kossuth Esti Krónikája után a Pécsett megszokott műsorvezetőktől, az FM 101,7 MHz sávjában, hétköznaponként csupán másnap 6-tól lehet új helyi információkhoz jutni.

Szomráky főszerkesztő úr elmondta, reméli, hogy az eddigi hallgatók közül senkit sem veszítenek el, sőt, új, eddig nem ismert adásokkal is megismertetik az érdeklődőket. A hálózati jellegű rendszerben ugyanis minden stúdió legérdekesebb, legszínvonalasabb anyagai az egész vidéki lakossághoz eljuthat. Egyrészt ugyanis rövidül a lokális műsoridő egyes országrészekben, de az átalakított szerkezetben, egyes hullámhosszakon huszonnégy órás lesz a sugárzás.

A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a jelenlegi anyagi helyzetben, megfelelő nívó megtartása mellett csak bizonyos átalakításokkal, összevonásokkal lehetett kiszolgálni a hallgatóságot. Hiszen az elmúlt időszakban az intézmény költségvetése nem emelkedett. Ráadásul a legutóbb elért éves, milliárdosnál sokkal nagyobb megtakarításukat a Duna Televízió kapta meg, felsőbb döntés alapján.

Ezen tények ismeretében, a főnöki pozícióból lehet üdvözítő változásokról szólni, de azért valahol bevallva, bevallatlanul mégiscsak a pénz, illetve annak egyre erősödő hiánya állt az mögött, hogy végül az esti műsorokat jelentősen megkurtították, pontosan Pécsett.

„Szól a rádió, szól a rádió” – adta elő egykoron az amúgy zseniális LGT zenekar. De már másképpen szól a rádió, akárhonnan is „nézzük” a dolgot.