Kultúrában utazunk

Mosonyi Éva ezelőtt négy évvel fogott neki az írókázással készült tojások festéséhez, a technikát még nagymamájától tanulta, elmondása szerint kiskorában, amikor még írni sem tudott. Már 2007-ben magyar rekordot állított fel 1500 elkészült tojással, de az Európa Kulturális Fővárosa évére elhatározta, hogy 2010-re bővíti a gyűjteményt.
A négy év termését láthattuk most a Dómmúzeumban, ahol Garadnay Balázs a Pécsi Püspökség általános püspöki helynöke és Beszprémy Katalin a Hagyományok Házának Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője beszélt a Húsvét vallási és néphagyományokban megnyilvánuló jelentőségéről.
A szép számmal megjelent érdeklődők nem csalódtak, szebbnél-szebb viaszolással készült piros tojást láthattak és a díszítések kialakulásának történetébe is bepillantást nyerhettek.


Utóirat:

Hazafelé menet a Cella Sephticora üvegtetején csúszkáló társaságra lettünk figyelmesek a feleségemmel. Pár perce még ők is a kiállításon voltak, megismertem a fiatalokat és szüleiket. Most a pár csepp eső hatására csúszóssá vált védőtetőn csúszkáltak a gyerekek, akik közül egy talán már nem is volt olyan gyerek, inkább fiatal felnőtt. Nem bírtuk szó nélkül hagyni a dolgot, megkértük őket, hogy ne ott éljék ki játékos kedvüket. Általános csodálkozás fogadta javaslatunkat. A szülők is a gyerekek „védelmére” keltek, maradt minden a régiben. Egyszerűen fel sem fogták, hogy miről beszélünk.
Több rendezvényen tapasztaltam, hogy a tetőn gördeszkázó, rohangáló, köveket dobáló kicsik és nagyok mennyire el tudják rontani a lent koncertező, verset mondó, vagy éppen előadást tartók hangulatát, illetve a nézők műélvezetét. Nem lehetne valamit tenni ez ellen? Ilyen, vagy hasonló esetekben nem lehetne egy közterület felügyelőt, rendőrt delegálni a tetőhöz. Nem lehetne esetleg kiírni, hogy ez nem játszótér , van azon egy járó felület, ott tessék közlekedni!? Vagy bármit, csak ne ezt a mostani semmittevést folytatni, kedves illetékesek…