Kultúrában utazunk

Sűrű évadot tudhat maga mögött a Pannon Filharmonikusok. Nem csupán a koncertek és programok tekintetében. Magában a szervezetben, a színfalak mögött is hatalmas változások történtek. Azonban egy dolog nem változott: mindig minőséget adni a közönségnek, mindig innovatív módon hozzáállni a zenéhez. Többek közt erről beszélt lapunknak Horváth Zsolt igazgató (képünkön) évadértékelőjében. Megtudhatjuk azt is, mennyi kihívással kell szembenéznie az egyre népszerűbb zenekarnak, ráadásként pedig egy szubjektív évadajánlót is kapunk az igazgató úrtól.

- Kezdjük egy nagyon rövid összegzéssel!

- Nagyszerű év volt, nagyon sok változással. Az elmúlt tíz évben minden évben valami érdemi változás történik a Pannon Filharmonikusok háza táján. Egyrészt ez volt az első évadunk, amit nem intézményként, költségvetési szervként éltünk meg, hanem gazdasági társaságként, nonprofit kft-ként működik a zenekar. Másrészt megkaptuk a nemzeti zenekar minősítést, ami szép kötelezettségekkel jár.

- Milyen feladatokat rótt a gazdasági átalakulás a zenekarra és a menedzsmentre?

- Az említett változások nagyon jelentős átalakítást igényeltek. Az intézményben 125-en dolgoznak. A költségvetési szerv megszűnt, 125-en elvesztették a közalkalmazotti jogviszonyukat és lett belőlük munkavállaló egészen más típusú szerződéssel. Meg kell említeni munkavállalói szempontból a legkényelmetlenebb pontot: közalkalmazottként a dolgozó határozatlan idejű szerződéssel bírt, amelynek a megváltoztatása a közalkalmazotti törvény szerint igen nehézkes dolog. A munka törvénykönyve ehhez képest munkáltató-párti. Továbbra os egyértelmű volt munkáltatói és munkavállalói oldalról is: ez egy közösség, nagyon jól együtt tudunk dolgozni, valamint ugyanazt szeretnénk csinálni, amit intézményként csináltunk, a művészettel akarunk foglalkozni. Ehhez elengedhetetlen a kézzelfogható „munkabéke” a mindennapokban. Nem jellemvonása a tagoknak, hogy munkajogi kérdésekről kelljen egyeztetni, vagy konfrontálódni. Munkáltatóként kollektív szerződés-párti ember vagyok, fektessük le a kereteket, a játékszabályokat pedig mindenki tartsa be. Én is betartom, akkor is, amikor az számomra előnytelen munkáltatói szempontból. A szerzett jogok a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével szintén eltűnnek. Ezen kell átvezetni úgy a közösséget, ne félelmek generálódjanak belőle. Ennek érdekében sok energiát kellett áldozni. Hozzá kell tenni, hogy ugyan nagyon régóta vagyok ennek a zenekarnak az igazgatója, de szerencsére a zenekari művészek a mai napig úgy tekintenek rám, mint egykori zenekari művész kollégájukra. Nincs olyan mondatom, amit megkérdőjeleznének. Azt sem, ami az ő munkavállalói érdeke volna. Nem úgy ülünk le egymással, hogy a munkavállaló egyeztet a munkáltatóval, hanem bizalommal fordulnak hozzám, tőlem várják a megoldást. Egy olyan erkölcsi, morális felelősséget raknak rám, ahol nem engedhetem meg magamnak, hogy azt mondjam, ami a cég érdeke. Nálam mindig a közösség érdeke az elsődleges.

- Gondolom, a gazdasági stratégiát is újra kellett írni.

- A gazdálkodásban nagyon nagy változtatások történtek. Büszke szoktam lenni arra, hogy közgazdasági egyetemet végeztem, tíz évet igazgattam egy állami szervben, nem vagyok pályakezdő a gazdasági társaságok világában, de gyakorlatilag az állami igazgatás és a versenyszféra közt pénzügyi téren semmilyen kapcsolat nincs. Újra kellett mindent tanulni, másrészt fel kellett építeni a szervezetet. Minden könyvelés, elszámolás, mind időpontjában, mind strukturáltságában eltért az eddig megszokott rendszertől. A szerződéseinket ki kellett cserélni, megváltozott a sablon, stb…Mindezt úgy, hogy közben megy az évad, megszólal Bartók zenéje, és az egész pénzügyi és adminisztrációs rész ebből a szempontból teljesen mindegy. A háttérben úgy működni, hogy tulajdonképpen a jól megszokott, bevált gyakorlatainkat, az intézményben, ahol mindent tökélyre fejlesztettünk, mindenre protokoll van, és pont úgy működtünk, mint Nyugat-Európában. Sőt, a Pannon Filharmonikusok működését, ügyvitelét tekintve az ország más előadóművészeti szervezetei számára a a példaintézmény, hogy hogyan kell csinálni. Hozzánk járnak más zenekarok menedzsmentjei a munkafolyamatokat megnézni, kérdezik, hogyan tudjuk ezt ilyen hatékonysággal, ennyire kevés munkaerővel, ilyen rövid idő alatt ennyire hatékonyan kivitelezni és milyen formulák vannak erre.

- Mit takar a bevezető gondolatokban említett nemzeti zenekar fogalma? Milyen feladatokkal, kötelezettségekkel, támogatásokkal jár?

- Egyrészt vannak nagyon egzakt elemei és van egy gondolkodásmódja, egy filozofikussága, ami nem kevésbé fontos. A Pannon Filharmonikusok Pécs város fenntartásában működő előadóművészeti szervezet. A központi költségvetésből pályázati formában a magyar államtól évről-évre támogatáshoz jutott. A nemzeti minősítéssel azt ismerte el a magyar állam, hogy a Pannon Filharmonikusok az egyetemes magyar kulturális örökség része, eleme. Ezt oly módon is kifejezi, hogy kötött velünk egy három éves közszolgáltatási szerződést, ily módon ebben a három évben garantáltan pénzt fogunk kapni az államtól. Ez egy nagyon tisztességes, szakszerű, huszonhárom-huszonnégy pontból álló szakmai szerződés. Komoly teljesítményindikátorokat, szakmai elemeket tartalmaz. Kitér a közönségnevelésre, az ifjúságra, a határon túli magyarlakta településekkel való kapcsolattartásra, a bérletrendszerrel, a zeneművészet alkotói tevékenységére, amely előírja, hogy évente legalább egy kortárs magyar darabot megrendelünk és bemutatunk. A szerződés megerősíti a szakmának az egyetemes működési struktúráját. Előírja százalékosan, hogy a magyar zeneirodalomból mennyit tartsunk műsoron. A teljesítménymutatókat is számszerűsíti: előírja, hogy évente minimálisan hány hangversenyt tartsunk, minimálisan hány fizető nézőt kell garantálni, kommunikációs tevékenységet tesz kötelezővé. Ez az anyag az elmúlt évek egyik legkorszerűbb szövege: beemel a művészeti életbe olyan fogalmakat, ami nekünk természetes a PFZ-ben. Megint hadd legyek büszke, ezek a művészeti életben majdhogynem a PFZ-vel indultak el az országban. Egy előadóművészeti szervezetnél elkezdek arról beszélni, hogy létezik egy ekkora művészközösségben olyan, hogy belső kommunikáció. A belső és külső kommunikációra vonatkozóan középtávú stratégiai tervet kellett bemutatni. Előírja a marketingkommunikáció szükségességét. Nyugat-Európában egy középvállalatnál ez magától értetődő. Itt 2003-ban úgy néztek rám, mikor ezt szóba hoztam, mintha a Holdról jöttem volna. Egy nagyon új dologról van szó. A nemzeti minősítést, most szövegeztek meg először és rakták le az alapjait. Mások, akik szintén most kapták meg, próbálnak ebbe belépni és felvenni a fordulatszámot. Nekünk ez anyanyelvünk. Megerősítette a művészeti gondolkodásunk, hogy mit fogunk csinálni a következő években.

- Az elmúlt évadban személycserék is történtek a zenekarban, vezető zenészek távoztak. Ezt hogyan élték meg?

Ez természetesen a pénzügyi lehetőségekkel, a forrásokkal van összefüggésben. Nagyon érdekes folyamat figyelhető meg, amely sajnos negatív számunkra. A Pannon Filharmonikusok egy nagyon magas színvonalú együttessé vált, amelyet visszaigazol mindenki a szakmától, a közönségen, át a gazdasági szféráig, és az állami döntéshozatalig. Olyan mértékben visszaigazolja, hogy keresettek lettek a művészeink. Ez a szerepkör számunkra kellemetlen, hogy őszinte legyek. Nem arról szól a PFZ missziója, hogy neveljünk ki tehetséges fiatalokat, majd amikor azok igazán beértek, akkor adjuk át őket más együtteseknek. Ez az év kicsit erről szólt. Több ilyen veszteségünk van. Kiváló muzsikusok szerződtek el tőlünk, könnyek közt búcsúztunk egymástól. A teljes kép megértéséhez hozzátartozik, hogy a magyar zenei életben az elmúlt egy évben Budapestnek több társulata nagyon jelentős forráshoz jutott. Mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház, amelynek gyakorlatilag három milliárddal több a költségvetése, mint egy évvel ezelőtt. Az Operaház egy nagyon magas művészeti értéket céloz meg, ami többek közt azt jelenti, hogy szétnéz a piacon és válogat. Ha arról az oldalról akarom nézni, hogy látszunk a térképen – öt évvel ezelőtt nem kellett ettől tartanom – akkor ez egy büszkeség, de a bérharcot egyértelműen nem én nyerem meg. Hogy megfordítsam, és mégis büszkélkedjek, a PFZ nagyon erős közösség. Jó pár olyan kolléga nem ment el, akinek meglett volna a lehetősége. Ez köszönhető a PFZ-nek és a munkakörülményeknek, amik között élünk: ennek a kiváló próbateremnek és még kiválóbb hangversenyteremnek, a városnak, ahol egész egyszerűen jól érzik magukat. Jó a szakmai munka, jó a közösség, jó a hely. Azonban ez egy ketyegő szerkezet. Egy olyan fenyegetettség jelent meg velünk szemben a piacon, hogy ha tartósan ott akarjuk a PFZ-t tartani, ahol most van, pláne ha még előre is akarunk lépni, akkor forrásokat kell allokálni ebbe a szervezetbe, és ennek a legelső helye a munkabér vonatkozásában van. Ha most forráshoz tudok jutni, nem a programok gazdagságába kell beleöntenem a pénzt, mert az tulajdonképpen megfelelő, sőt így is gazdag. A munkabér vonatkozásában vannak olyan restanciáim, amit 2008 óta nem tudtunk orvosolni.

- Közönségszám tekintetében milyen volt az elmúlt évad?

El kell ismerni, ennek az évnek a látogatottsága alacsonyabb, mint az előző. Pár százalékkal. Éves szinten ezerötszázzal kevesebben hallgattak Pécsett koncertet, mint az azt megelőző évben. Országos szinten ugyanez a szám tizenöt százalék. Annyira kialakult a Kodály Központ-közönség-Pannon Filharmonikusok triumvirátus, hogy mindenki számíthat a másikra: Pécs és a Kodály Központ sokkal kisebb visszaesést szenvedett el, mint amit elszenvedtek más magyar városok, akár Budapest művészeti élete. A portfóliónk nagyon sokszínű, a filmzenétől a barokkig, a kortárs Ligetiig terjed. Mindegyiknek kialakult a közönsége. Egész más nyolcszáz ember ül veled szemben a kortárs zenén, mint a crossoveren, de a lényeg, hogy megtaláltuk ezt a választékot. Ezért van ez a nyugodtság a mindennapi életben, mert elképesztően tudatosan csináljuk. 2006-tól az EKF felvezető éveiben mi erre készültünk, hogy ezeket a munkákat el kell végezni, mert amikor itt leszünk, akkor lesznek más típusú problémák. És ha most kéne még keresgetni és felnevelni Pécs kortárs zenei közönségét, az túl sok munka lenne a mostaniak mellett. A folyamatok nagyon beértek.

- Összegezzük az évadot! Milyen gondolatokat fűzne hozzá az itt elhangzott koncertekhez?

Kezdtük az évadot egy olyan koncerttel, ami a vezető karmester szakmai programjának egy fő eleme, Dohnányival, aki egy nagyszerű magyar zeneszerző. Amikor kisgyerekeket megkérik, mondjanak magyar zeneszerzőt, akkor Kodály és Bartók után Dohnányit kéne említeni. Némi jobboldali kötődés után a következő hatvan év arról szólt, hogy el kell őt felejteni. A mi felelősségünk, hogy újra felfedezzük őt és társait, de már nekünk is nagyon távol vannak. Méltánytalanul lettek elfeledve. Ha nem lett volna ez a politikai felhang, akkor a kánon része lennének.

Fontos és szép feladat volt számunkra, hogy jótékonysági koncertet adhattunk vakok és gyengénlátók számára a Lions Club szervezésében. Ez egy nagyon fontos szála az életünknek. A nemzeti minősítésnek a közösségi felelősség vállalása is része és ez nagyon helyes.

Pécsett ebben az évadban első ízben volt lehetőségünk egy félig szcenizált Wagner történetet előadni, egy felvonást A walkür-ből, ami egy órás és önmagában is megáll. Még ha töredék is, de Wagner ebben a városban nem hangzott el. Hogy egészen precíz legyek, 1978-ban egyszer elhangzott egy Lohengrin előadás a Pécsi Színházban, Wagnert erősen meghamisítva, nem eredeti partitúrával játszva. Ez a mostani Bogányi Tibornak egy óriási sikere volt.

A tavasz mindig nagyon pezsgő, mert elindul a budapesti sorozatunk. Az év legkedvesebb meghívásának mindig eleget teszünk, a Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-maratonjának vendégei vagyunk. Ebben az évben Bartók mindhárom zongoraversenyét eljátszhattuk, az egyiket az ő felkérésükre.

Oláh Kálmán szerzői estjén nagy sikerű crossover koncertet adott a tavasz folyamán, itt is bizonyította, hogy zseniális személyiség, zenész és zeneszerző. Nehéz bekategorizálni, hogy mit ír: kortárs zenét, jazz-szimfonikus zenét vagy crossovert. Az ilyen koncertek nekünk muzsikusoknak is nagyon jók, mert Brahms és Bartók az anyanyelvünk, de a kortárs zene mindig nyitottságot, frisseséget igényel. Szintén kicsit könnyedebb dolog: Radics Gigivel megcsináltunk egy koncertet, amin nem engedtünk abból, ami a PFZ. Gigivel úgy ültem le erről beszélni, hogy legyen abban partner, hogy a könnyűzenei slágerek mellett - amik szimfonikus zenekarra vannak hangszerelve – más darabokat is adjon elő, mondjuk a West Side Story-t. Gigi a zenének egy nagyon komoly esszenciájával találkozott, amit fiatalos frissességgel nagyon jól oldotta meg. Minden produkciónkban azt keresem, hogy legyen valami innovatív. Fordítsunk egyet rajta, amitől ez egy pécsi sztori.

Feltétlenül ki kell emelnem, évek óta az egyik legjobb élményünk volt, itt játszottuk el koprodukcióban a Pécsi Nemzeti Színházzal a Rómeó és Júliát. Nagyszerűen működött. Bár itt nem ez a fő profilunk, és nem is készültünk erre, de nagyon örülök annak, hogy megmutathattuk, hiába nincs forgószínpad és zsinórpadlás a Kodály Központban, tökéletesen alkalmas arra, hogy befogadjon teljes értékű operaprodukciót. Voltak olyan bérletesei a Pécsi Nemzeti Színháznak, akik nem jártak még a Kodály Központban. Így új közönséget is be tudtunk hozni, ami a Kodály Központnak, a Zsolnay Negyednek is érdeke. Mint tudjuk az opera összművészet, és bonyolult kérdés, hogy mikor melyik művészeti ág lesz domináns. Nagyon műfüggő, szerzőfüggő, libretto-függő, rendező-függő, hogy mikor melyik szerepel egy picit nagyobb súllyal. És ez a Gounod Rómeó és Júliá-ja nagyon zene. A primér a zeneművészet. Itt olyan szépségében tudott megszólalni a zenemű, ahogy egyébként egy színházban nem tud, mert a zsinórpadlás nem képes ilyen akusztikát biztosítani. Persze tud olyan opera lenni, ahol fontos a jelenetváltások tömkelege miatt az az eszköztár, amit egy színház tud. Ott máshova billen a mérleg.

- A Rómeó és Júlia a Kodály Központban nagyon szépen meg lett valósítva a félszcenizálással.

- Szeretném kiemelni Nagy Viktort és Kentaurt, fantasztikus, amit csináltak. Szerintem senkinek nem maradt hiányérzete, hogy hol volt innen az aranycsillár. Azzal az érzéssel álltam fel a végén, hogy Pécs rendkívül gazdag. És ez nem szlogen! Itt lehet művészettel foglalkozni: itt vannak a kőszínházak, a Kodály Központ, a tehetséges együtteseink, és az értő közönség. Csak pénz kell. Minden más adott hozzá. Nem tudom mikor lesz a következő.

- A Pannon Filharmonikusok rendszeresen fellép Budapesten is.

- Budapestről szót ejtve ebben az évben a Fidelio magazinnal indítottunk egy kritikai pályázatot, így minden koncertünkkel foglalkoznak. Alkalmanként kapunk hideget-meleget. Ami nagyon jó. Tíz évvel ezelőtt ezért mentünk Pestre, hogy legyünk benne egy másik szcénában. Mérettessünk meg, legyünk része ennek a diskurzusnak. Vass András Schubert A halál és a lányka című művét hangszerelte át szimfonikus zenekarra. Ez egy 45 perces mű, fantasztikus a hangszerelés. Pécsett és Budapesten is óriási sikert aratott. Gyakorlatilag ezzel András megírta Schubertnek a tízedik szimfóniáját. Azóta bejelentkezett nála az összes magyar nagyzenekar elkérni az anyagot. Ez is nagyon klassz, hogy ez így hozzánk kötődik. Lemezfelvételt készítettünk belőle, a BMC-vel, Gőz Lászlónak a kiadójával vagyunk tárgyalásban, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön. Az ősz ugyan még nagyon messze van, de már most látszik, hogy Budapesten a következő évben is teltházunk lesz. Most azon túl, hogy ez ilyen jól hangzik, nagyon komoly tartalommal bír. Megnyílt a BMC, az Erkel Színház, ősszel megnyílik a Zeneakadémia, jövő évad végére befejezik a Vigadót. Ez azt jelenti, hogy amíg tavaly egy este 3300 magasművészeti zenei programra eladható jegy volt, a következő év végére ez a szám eléri a 7500-at. Ezt azért említem, mert ez a szakma a művészet mellett kulturális ipar is. Abszolút üzleti ügyről van szó. Azon a piacon, ahol megduplázódik a kínálat, itt meg kell őrizni a pozíciót. Miközben a kereslet meg nem fog megduplázódni.

Az évhez hozzátartozik, hogy kellett produkciót is törölni sajnos. Ligeti operáját, ami Budapesten ment a MÜPÁ-ban elképesztő sikerrel, ráadásul nagyon nagy munka megcsinálni egy ilyen koncertet. Ezt a döntést nagyon bántam, amikor le kellett mondani. Rengeteg munka volt mögötte, kár hogy nem valósulhatott meg Pécsett.

- Ez mennyivel a kitűzött bemutató előtt történt?

- Egy zenekar úgy éli az életét, hogy egy koncert egy hét-tíz napos munkaperiódus. Egyrészt tizenöt napos periódus lett belőle, másrészt itt volt fél éve az anyag és a kollégák már tudták, hogy kik fogják játszani, a kollégák elkezdték emészteni. Ligetinél újra meg kell tanulni kottát olvasni, mert a hagyományos, letisztult jelrendszerrel írja le, teljesen más kottagrafikája van. Innét kell eljutni addig, élményszerű muzsika legyen, és nem egy effektsor.

- A következő évadból mit ajánlana olvasóinknak?

A bérletsorozatainkat megtartjuk. A Kodály Központban három nagyzenekari koncertsorozatunk lesz felnőttek számára: a Kodály, a Breitner, illetve a Pannonicum bérlet, illetve a Székesegyházban az Oratórium bérletünk, ami három hangversenyből áll. Ezt egészítik ki az egyedi rendezvényeink, ebből szintén több mint húsz lesz jövőre. Mindjárt az évad elején Kelemen Barnabással dolgozunk együtt, egy Penderecki hegedűversenyt játszunk. Szintén izgalmasnak ígérkezik Gyöngyösi Levente, házi zeneszerzőnk Sinfonia concertante-ja, amit az Amadinda ütőegyüttessel ad elő. Most már az anyag elég jól áll, úgy látjuk, és hogy nagyon jó lesz. Ezen a koncerten párban elhangzik Sztravinszkij Tavaszi áldozata, amit 100 éve, 1913-ban vetett papírra a zeneszerző. Játszottuk 4-5 éve, de itt az ideje, hogy újra elővegyük. Az Év Muzsikusa, Laduver Mihály szólistaként lép fel a zenekarral. Egyszer ő már beugrott, pont az újévi koncerten, 48 órás felkészüléssel, óriási sikerrel. Látszik, hogy meglett Pécsett a közönsége és szeretni fogják. Januárban, amit most már természetesnek mondhatok, a két Bogányit látjuk egy színpadon. Jön Gergely és Tibor vezényletével játszik egy Csajkovszkij szimfóniát. Vannak állandó visszatérő vendégeink, akiket már pécsinek tudhatunk be: Baráti Kristóf és Várdai István egy Beethoven hármasversenyt játszanak. Meghívtuk a Kolozsvári Szimfonikusokat, ők Jankó Zsolt, kiváló erdélyi magyar karmester, vezényletével jönnek. A crossover területéről ismét lesz egy izgalmas produkció, Borbély Mihály kettősversenye tárogatóra és cimbalomra. Ez egy tavaly született mű, márciusban lesz hallható. Aki nyitott az ilyen újdonságokra, annak mindenképp ajánlom, mert a tárogatóval bejön egy folk szál, miközben nagyon jazzes. Jön Rost Andrea, akivel Christian Schumann fog együtt dolgozni. Christian Schumannt az elmúlt egy-két évben többször lehetett hallani, közép-hosszútávon érdemes Pécsnek odafigyelni rá. Teljesen tudatosan mindig más műfajban hívom. Most Richard Strauss, Wagner, Mahler lesz műsoron, és Rost Andrea lesz a partnere. Vendégzenekarként jön a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Kobayashi Ken Ichiro-val, Kocsis Zoltán - mint első állandó vendégkarmesterünk – is visszatér. Az Oratórium bérletünk első előadása, megszakítva 25 év hagyományát a Kodály Központba kerül, Verdi-év lévén a Requiem-et fogjuk eljátszani Halottak Napján. Az ifjúsági sorozataink is mennek tovább: Babzsák, Csigaház, Segítség, komolyzene!. A Segítség, komolyzene! – amit Gönczi László és Beck Zoli csinálnak – idei hat előadása a programfejlesztés éve volt, és az utolsóra jutottunk el oda, hogy mindenki megtalálta benne a szerepét és nagyon jól működik. Rendkívül örülök ennek a két embernek és nagyon sok új szálat kaptunk a Beck Zoli megjelenésével, aki egy komoly intellektuális figura. Azt gondolom, hogy az a sorozat a közönségnevelésben a következő évben az egyetemisták szempontjából az egyik legfontosabb lehet a számunkra.