A világutazó sarja gyógyítani fog
2013. július 08. hétfő, 13:36
Bereczki Lajos
Közélet
Magas, barna hajú, csillogó tekintetű fiatalember Benyovszky Alexander, aki a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán szerzett diplomát a minap. Önmagában ez még nem lenne érdekes, de az egyik őse a híres neves Benyovszky Móric volt, akit még királlyá is koronáztak Madagaszkáron.
Természetesen bármilyen érdekes is a családfa, de most nem a híres világutazó, felfedező ősről beszélgetünk, hanem a fiatalemberről, aki az USA-ból érkezett Magyarországra nyolc éve, éppen Pécsre, ahonnan igencsak közel található az egykori családi birtok és a család siklósi vára is. Diplomaosztó után fel is kerekedik minden ittlévő rokon, hogy meglátogassák a család egykori „sasfészkét„, melyet szerencsére a közelmúltban részben felújítottak, így sokkal inkább emlékeztet a mai állapotában azokra a daliás időkre, amikor a Benyovszky család volt a vár ura.
A Siklósi Várban:balról Alex nagyanyja, mellette a legfiatalabb Benyovszky édesanyjával és a legszélen a nagypapa, Pál.
- Hogyan került éppen Pécsre, az orvosi karra?
- Elsősorban a praktikus volta miatt jöttem ide, hiszen itt sokkal olcsóbb az orvosi diploma megszerzése, mint odahaza. Másodsorban jól beszélek magyarul, köszönhetően édesanyám támogatásának, így a magyar nyelv gyakorlására is jó terepnek bizonyult ez a közeg. Harmadrészt, de nem utolsósorban Baranyából származik a család, ezért ebből a szempontból is fontosnak tartottam az ittlétet, hogy megismerkedjek a térség történelmével, nevezetességeivel.
- Korábban járt már itt, vagy bárhol az országban?
- Persze, már fiatalon megismertem Magyarország legfontosabb városait, tájait. Édesanyám fontosnak tartotta, hogy az anyanyelv ápolásán túl személyesen is megtapasztaljam, hogy milyen a történelmünk és melyek ebből a szempontból a fontos helyek az országban. Így bejártam a tájakat, városokat szép sorjában. Természetesen az itt élő rokonokat is felkerestem, azóta is ápoljuk a kapcsolatot.
- Pécsre viszont a nyári utazásokon nem jutott el. Milyen volt az első benyomása a megyeszékhelyről?
- Tetszik, hogy van polgári múltja, csodálatos építészete, de nem olyan nagy, mint Budapest, így sokkal élhetőbb szerintem, mint a főváros. Hamar otthon éreztem magam benne.
- Jóképű fiatalember lévén bizonyára hamar talált társat is magának?
- Pécsett a barátnőmmel laktunk együtt, aki német állampolgár és fogorvosként végzett szintén itt az orvosi karon. De hogy legyen benne egy kis plusz, az amerikai-magyar fiú párja nem "csak" német, hanem német-olasz származású. Szóval elég nemzetközi a kettőnk kapcsolata - teszi hozzá Alex!
- Ön cum laude végzett, ami hihetetlenül jó teljesítmény. Mennyire volt ezt egyszerű megcsinálni?
- Mivel Amerikában én egyből a gimnázium után jelentkeztem a PTE-re, így meglehetősen nehéz volt. Azért a tanulásba beletettem nyolc évet, ami azt jelzi, hogy komolyan vettem. Az orvosképzés itt meglehetősen nagy követelményeket támaszt a hallgatók iránt. Nem lehet tanulás nélkül, vagy kis tanulással meglenni. Nagyon komoly tantárgyak vannak, amelyek igen összetettek, sok memorizálást igényelnek. Az USA-beli és az itteni képzés között meglehetősen nagy különbség van a pécsi javára. De ez a gimnáziumi képzésre is elmondható. Keményen fel kellett zárkóznom a magyar szintre.
- Miért éppen ezt a pályát választotta?
- Édesapám is orvos volt, bár én őt alig ismertem, mert korán elváltak a szüleim, ő pedig messzire költözött. Mindig érdekelt az emberek gyógyítása és a hozzá kapcsolódó tudományok. Gondoltam megpróbálom, ha nem sikerül akkor más irányba képzem magam tovább, de szerencsére az első perctől kezdve örömmel tanultam és élveztem az egyetemi éveket, így maradt az eredeti elképzelés.
- Milyen irányban szeretne specializálódni?
- Sajnos, vagy hál’Isten, sok minden tetszik, de még nem nagyon tudok erre a kérdésre válaszolni. Hogy milyen szakvizsgát teszek, nem tudom, de elsősorban jó orvos szeretnék lenni. Érdekel a neurológia és a belgyógyászat is, de majd elválik melyik lesz a választott szakirány.
- Lassan ön is világutazó lesz, mint híres őse Móric gróf. Milyen érzés egy ilyen történelmi nevet viselni?
- Az, hogy ki hová születik, az nem választás dolga, de nagyon büszke vagyok a családra. Olvasom a família krónikáit, beszélgetek a család tagjaival, a nagyapám és nagyanyám is eljött a diplomaosztóra, így velük is sokat leszek. A név kötelez, de egyben nagy felelősség is, amelynek igyekszem megfelelni.
- A nyelv megőrzése a leendő utódok esetében menni fog? - hiszen ön már nem első generációs magyar az államokban.
- Ha édesanyám ilyen jól átadta a nyelvet, akkor nekem is menni fog. A gyerekeim egészen biztos, hogy fognak magyarul beszélni és fel fogják keresni ezt az országot, Pécset és a régiót. Azért ez a Pécsett eltöltött nyolc év nagyon sok mindent megerősített bennem, ami nem fog elmúlni. Vasárnap elmegyünk a dédpapa sírjához a Siklósi Várba, majd a nagyszülők visszautaznak Pennsylvanyába. Én még maradok egy ideig, elmegyek az unokatestvéreimhez Budapestre, kicsit utazgatok az országban, egyszóval a lazítás időszaka lesz a nyár. Majd ezt követően az USA-ban ismét vár egy ottani államvizsga és eztán lehet elkezdeni a munkát.
- A világ melyik részén szeretne elhelyezkedni?
- Mivel az itteni tanulmányokhoz némi bankhitelt is felvettem, ezért mindenképpen Amerikában szeretnék orvosként dolgozni, hogy minél gyorsabban visszafizessem azt. Az ottani fizetések hamarabb lehetővé teszik ezt. Ha meglesz a szakvizsgám, akkor viszont nem leszek már helyhez kötve, igazi Benyovszkyként szétnézek a világban. Két helyen már biztosan otthon vagyok, a családom miatt Amerikában, a származásom miatt pedig itt Magyarországon. Ha vannak ilyen biztos pontok, akkor az ember bárhová el tud menni, hiszen tudja, hogy szeretettel visszavárják őt, biztos öbölbe tud futni sorsának hajója.
Archívum
