Hat óra munka, ötezer forintért
2013. július 08. hétfő, 16:23
Közélet
Kikerülhetetlen rossz, de jobbat még nem találtak ki helyette. A szabálysértések elkövetői közül, egyesek közmunkára váltják a pénzbüntetésüket, Pécsett is. Aminek gyakorlati haszna kevés, de nehéz kimutatni a söprögetés, parkgondozás (képünk illusztráció) tényleges értékét. Mert aki belevág egy ilyen kalandba, az nem tudja, nem akarja befizetni a rá kiszabott összeget. Inkább két kezével szolgál helyette, mivel mindenkit hiba lenne lecsukni, leültetni, csip-csup ügyekért. Ráadásul a jog sem tenné lehetővé!
Azt tanítják, a rabszolga szükség szerint végzett hanyag, hitvány munkát. Nem, vagy csak alig volt érdekelt a végeredményben. Valami hasonló dologgal kerülünk szembe, ha olyan közmunkással beszélgetünk, aki gyakorlatilag, a tevékenység befejezése után, egy forintot sem remélhet. Nyilván, van mérőszáma a szöszmötölésnek, de az kevésbé ösztökélő.
– Persze, értem én, miről van itt szó - vallotta be Imre, a közmunkás, aki ittasan vizelt közterületen, ráadásul még igazolni sem tudta magát, a rendőri intézkedés során. Hamar bele is botlott egy 50 000 forintos eljárásba. Mivel bejelentett állása már hosszabb ideje nincsen, hát kérvényezte, hogy szorgoskodhasson, méghozzá a köz javára. – Valahogyan eltelik az a napi hat óra. Sérvet még senki sem kapott azért, amit tennie kell. De kitüntetésre sem terjesztenek fel egyikünket sem. Legalábbis azok közül, akiket volt szerencsém látni, ilyen „munkakörben”.
– Mennyire jellemző a munkafegyelem, takarítás, fűnyírás, gereblyézés közben?
– A kijelölt munkafelügyelő, aki lehet egy helyi cég intézmény munkatársa, tudja jól, mi a helyzet. Ezért csak keveset követel, amit illik végrehajtani. Kölcsönös kényszer ez, mindenki számára. Ha ennyit fizetnének egy ilyen feladatért, akkor aligha vállalnám el. De aki ilyenért anyagi áldozatot vállalna, az meg joggal követelhetne sokkal nagyobb tempót, akár tőlem is. Ezzel az ördögi kör bezárult. Mindkét fél úgy áll hozzá: csak legyünk túl rajta valahogyan. Különösebb elrettentő ereje nincsen, letudom amit rám róttak, aztán megyek a dolgomra.
– Nincs ennek sok értelme – jelentette ki egy olyan személy, aki egy szociális intézményben szokott a hozzá vezényeltekkel foglalkozni. – Nem azonosak az érdekeink, ezért kevéssel is beérjük. Volt már olyan, amikor valakit hazaküldtem, mert éppen részegen érkezett meg. De nem ez a jellemző. A követelésem teljesítéséhez szinte semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésemre. Ösztönözni sem vagyok képes senkit, vagyis ez egy köztes, semmilyen megoldás. Jól hangzik, működik is, de sok hozadéka nem akad.
Napi négy, hat, esetleg nyolc óra
Széles az időskála, ami alatt le lehet robotolni a pénzbírságot. Naponta négy, hat, esetleg nyolc órát is szabad teljesíteni. Mindenki maga dönti el, mennyit tud belőle vállalni. De még ennél is lazább a dolog, ha hozzátesszük, nem szükséges egyetlen sorozatban, megszakítás nélkül hozni a penzumot. Heti egy-két napot is lehet vállalni, ki-ki ideje szerint oszthatja be a tempót. Egy bizonyos, 6 óra ér 5 000 forintot. Ami szerint 60 percre a járandóság 833 forint, meg némi apró. De itt nincsen nettó, meg bruttó összeg, csak egy szám, ami annyi, amennyi. Se több, se kevesebb!
Archívum
