A tangó ellen szólt a megyéspüspök

2014. február 18. kedd, 09:15 Közélet
PDF
Más idők voltak, ez kétségtelen! Amikor 1914. február 18-át írtunk, ma már meglepőnek tűnő cikk jelent meg a Dunántúl című pécsi újságban. Ami szerint az akkori megyéspüspök, Zichy Gyula gróf körlevelében a tangó nevű tánc (képünk illusztráció) ellen hívta fel híveit. Mindezt a IV. számú körlevelében tette meg az egyházi vezető.




Éppen száz esztendővel ezelőtt jelent meg az a szöveg, amiben gróf Zichy Gyula több, számára fontosnak tartott erkölcsi tézisre hívta fel a figyelmet. A böjti szózat elsősorban a keresztény beállítottságú családokat fenyegető erkölcsi veszélyekkel vetett számot.

Az egygyermekes szülők figyelmét a püspök igyekezett felhívni ara, hogy az apróságok születési számának csökkenése milyen káros a társadalom számára. Különösen igaz volt az ország déli részére, vagyis az akkori Baranyára. A több kicsiben Isten áldását látta, ezért kért minden érintettet arra, térjenek vissza az ősök szokásaihoz, a nagyobb famíliákhoz.

Ezt követően a katolikusok prominens személye arra figyelmeztetett, miszerint óvakodni kell az izgató, amúgy illetlen mozgóképek megtekintésétől, de a rossz olvasmányoktól egyaránt. Emellett ügyelni illett a korban a leánygyermekek öltözködésére, az illem szabályainak betartására, ebben a témakörben is.

A legérdekesebb mégis talán az volt, amikor a dokumentum igyekezett felhívni a figyelmet egynémely táncok romboló hatására. Mert egyes, amúgy tisztességes mozgásformák is lehettek veszélyesek a közmorálra. De azokat nem akarta a szerző megnevezni. Egyetlen kivételt mégis tett, mégpedig a tangóval, aminek betiltását ténylegesen is szorgalmazta.

Ennek alátámasztására az indítványozó külföldi példákkal is előhozakodott. Berlinben maga a császár tiltotta meg, hogy katonák, egyenruhában végezzenek tangószerű tevékenységet, hölgyekkel közösen. Londonban azon mulatságokon, ahol az udvar képviselői is megjelentek, szintén üldözendőnek tartották a latin eredetű lejtést. De a magas rangú állami alkalmazottak Bécsben sem vettek, vehettek részt olyan rendezvényen, ahol szabad volt a simulás említett típusa.

Az intelmek országos érdeklődésre tartottak számot, legtöbbször az elismerés hangján méltatták azokat. Különösen azon részeket, ahol a kifinomult ízlést a dekadens divat fölé helyezte az író.

Tényleg más idők voltak!

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés