Éljenek a cukorgyárak!
2014. február 21. péntek, 10:43
Jegyzet
Hurrá, megkezdődött! Mármint a politikai kampány, itt Magyarországon, meg persze Pécsett is. Ezt abból lehet tudni, hogy bejelentették. Mert amúgy is folyamatos volt a politikai küzdelem ebben az országban, megyében, megyeszékhelyen. Szerencsére be is indult az adok-kapok. Szlogeneken, jelmondatokon vitáznak a felek, miközben Arany János (képünkön) ilyet nem tett volna.
Talán akkor járunk a legjobban, ha elkezdjük figyelni a politikusokat. De nem ám csak úgy, hányaveti, slendrián módon, félvállról, hanem tudományos alapon! Lassan elindul a padfestések, utcaseprések, nyugdíjasok köszöntések időszaka. Olyanokat is átkísérnek majd az utca túlsó oldalára, akik amúgy onnan jöttek, tehát nem szerettek volna visszamenni.
Négyévente – pártoktól függetlenül – fontos lett a voksunk. Mindez 1461 naponta (egy ciklusba egy szökőév egyetlen szökőnapja is belesik), nem túlságosan nagy áldozat, ezt azért könnyű belátni. Még akkor sem, ha az érintettek a kijelentést sértésként élnék meg. De mindegy, egy jegyzet már csak olyan, hogy ott lehet véleménye a szerzőnek. Akár Arany Jánosról is.
Aki hatalmas szókinccsel rendelkezett, mindez tudható. Ha máshonnan nem, hát a műfordításaiból mindenképpen. Ő bizonyosan nem állt volna le sekélyes, parttalan vitákra, senkiháziak tömegével, akik tőle plagizáltak volna. Egyszerűen kitalált volna valami másik szófordulatot. Mert a képességei azt lehetővé tették. Nagy erény ez!
Mondjuk olyat szólt volna, hogy éljenek a cukorgyárak. Mert ott is kampánynak nevezik az idénymunka azon részét, amikor a rengeteg répa beérkezik a földekről. De abban az ipaágban a kifejezésnek legalább létezik némi értelme is. Ezek szerint másik élethelyzetekben már kevesebb jelentősége akad a dolognak.
Legalábbis, negyed évszázaddal a rendszerváltás után, Arany hiányában, nagyon úgy tűnik a dolog. Még akkor is, ha a tévedés lehetősége is benne van ebben a szövegben. De legalább mindenki megtudhatta, milyen az ellenkampány.
Archívum
