A könyvek Keresdre értek, méghozzá rendben
2015. február 21. szombat, 15:28
Közélet
A pécsiek ajándékát (képünkön) vitte az a négy kocsiból álló konvoj, amelyiknek a végcélja a szászföldi Keresd település volt. A felajánlott műveket – mintegy tízezer kötet magyar nyelvű könyvet – a Szent György Lovagrend szervezésében, Szentgyörgyi Miklós irányításával, Pelle Jánossal, a Mecsekszabolcsi Környezetvédő és Érdekvédelmi Egyesület elnökével együttműködve juttatta el egy rátermett csapat Romániába. Egészen pontosan a Pécstől 670 kilométerre lévő Keresdre.
A baranyai megyeszékhely egyik korábbi nagy könyvtára, a Minerva Egyesület néven ismert szervezet jelentősen átalakult. Mivel a könyvállomány egy része ott helyszűke miatt már nem fért el, ezért pattanhatott ki egy remek ötlet, több aktív közszereplő fejéből.
Egy nagy gondolat azonban csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Nos, itt a tettek sem maradtak el. Hosszú-hosszú előkészületek után, 2015. február 19-én, délután megkezdődött a nagy akció első fontos lépése. A bedobozolt irodalom bekerült három közepes méretű, egyenként 1,5 tonnás furgon rakterébe.
Pénteken, hajnalban aztán a csapat nekivágott az országútnak. Hat órakor már Baján volt a társaság, tizenegy körül pedig a Békés megyei határátkelő-helyen, Battonyán álltak meg a sofőrök. Mivel a papírokat jó előre elintézték, ezért a magyar-román határ átlépése jóformán csak egy formaság volt. Egy dologtól eltekintve! Hiszen a határőrök örömmel vették az érkezést, majd az út további részére Isten áldását kérték.
A Bethlen-kastély csodás helyen van, de még nincsen teljesen felújítva
Ami jól is jött, mert bizony még 400 kilométer várt az utazókra, meg a teherre. Hiszen majdnem Segesvárig kellett elgurulniuk, nem mindig a legjobb útviszonyok, forgalmi körülmények között. Ennek ellenére, két kisebb eltévedés után, napnyugtára mindenki rendben megérkezett Keresdre, a faluba, ahol Szőts Béla, és Klára asszony fogadta az érezőket, nagy szeretettel. Ők Böjte Csaba atya meghosszabbított karjaiként, afféle várúrként, de inkább gazdaként kaptak szerepet az egész akcióban. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársaiként a későbbiekben ők fogják gondozni az olvasnivalót.
A szállítmány kirakodására csak szombaton kerülhetett sor. A világosság, meg a helyi erők segítsége sokat lendített az ügyön. Egyelőre egy kisebb házban leltek helyet a dobozoknak az erdélyiek, de hamarosan átköltözhet az egész állomány a végleges helyére, a kastélyba. Azért nem azonnal, mert ahhoz még némi építőipari átalakítás, felújítás nélkülözhetetlen.
– Sok munka van mögöttünk, szerencsére siker koronázta a vállalásunkat – jelentette ki a helyszínen Szentgyörgyi Miklós. – A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány, a Fórum Sopianae valamint a Magyar Történelmi Vitézi Rend is erkölcsi kötelességének érezte, hogy segítségünkre siessen. Emellett Csizi Péter, Pécs Megyei Jogi Város Országgyűlési képviselője magánemberként szintén mellénk állt. Hiszem, hogy egy gyümölcsöző együttműködés első, fontos lépésén vagyunk túl. Túlzás nélkül állíthatom, nem hivatalnokokra, munkatársakra, hanem igaz barátokra leltünk távol az anyaországtól.
Archívum
Hozzászólások
a legtöbb szemetet a csikk-eldobók, a dohányosok okozzák.
Még fontosabb: fizet érte a "rövidlátó", hogy másokat is, magát is egészségileg gyorsabban segítse az elmúlásba.
Az élet véges, balgaság rövidíteni.
Aki mégis megteszi, sorolja magát a kártevők és korlátoltak megvetni-való kisebbségéhez!
Szánni-valók, de utoléri őket a belső, alattomos és menthetetlen sejtburjánzás.
Szemet szemért, fogat...
Büntetlenül nem lehet hülyének lenni.
Ez van.
Bár minden szinten így lenne!
Már az is előrelépés, ha nem hajítod el a szemetet. Azt már nem is merem írni, hogy "Te szedd!" módra felveszi valaki a mások által eldobottat.
Köszönet Szentgyörgyi Miklósék!