Kultúrában utazunk

December 3-án találkozhatott a pécsi közönség Paolo Paronival, a rendkívül sokoldalú, fiatal karmesterrel a Pannon Filharmonikusok Szimfonikus titkok című koncertjén. A Prokofjev, Franck, Rahmanyinov mesterhármas levezénylése után kis szünet után Paroni újrázni fog Pécsett. Ugyanis néhány hónap múlva vissza fog térni a Kodály Központba, egy főként olasz zeneszerzők műveiből összeállított műsorral. A szimpatikus művésszel (képünkön) a decemberi tapasztalatokról és az áprilisi koncertről beszélgettünk.

- Hogyan került kapcsolatba a Pannon Filharmonikusokkal?

- Jó néhány évvel ezelőtt a Crescendo Nyári Akadémián találkoztam Vass Andrással, ahol mindketten dolgoztunk annak idején. Lassanként barátok lettünk, így kerültem kapcsolatba a zenekarral is. Nem sokkal később nagyon kedvesen meg is hívott Pécsre, én pedig hosszas előkészítés után nagy örömmel fogadtam el az invitációt. A zenei világban a találkozást nem követi azonnal meghívás, elő kell rá készülni. Nekem is jobban meg kell ahhoz ismernem a másikat, a szakmai közeget, nem szabad és nem is lehet elkapkodni a döntést.

- Beszéljünk a december 3-ai koncert programjáról. Két nagy orosz zeneszerző egy-egy művét és César Franck egy darabját vezényli. Mi fűzi össze őket?

- Mindhárom nagyszerű mű. Az én véleményem szerint mindhárom mestermű. Az első, Prokofjev Klasszikus szimfóniája, illetve a harmadik, Rahmanyinov Szimfonikus táncok című szerzeménye valamennyi nagyzenekar repertoárjába beletartozik. És mindhárom nagyon nehéz mű. A közös nevező többek közt a komplexitásuk, ahogyan megírták őket, emiatt a zenekarnak nehéz a feladata. Franck művét, a Szimfonikus variációkat talán nem mindenki gondolja mesterműnek, pedig egy gyönyörű darab, amit nagyon szeretek előadni. Úgy gondolom, nagyon szép koncertnek nézünk elébe ma este.

- A programot Ön állította össze, vagy mások választották ki a műveket?

- Úgy fogalmaznék, hogy kompromisszum eredménye. Nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre. Főként Vass András tett javaslatokat, azonban a végső repertoár közös döntés alapján állt össze.

- Mivel először játszik Pécsett, kíváncsi lennék a véleményére a zenekart, a szólistát, illetve a koncerttermet illetően!

- Nos, mind a három elképesztő. Kezdjük a zenekarral. Tudtam, hogy a városnak nagyon jó szimfonikus zenekara van, kiváló, magas szintű munkamorállal, amelynek nem okoz gondot nagy, nehéz művek előadása. Most a saját szememmel és fülemmel tapasztaltam, hogy ez mind igaz. A zongorista, Báll Dávid szintén nagyszerű, első alkalommal dolgozom vele is. Nagyon világosan képes kifejezni a zenei szándékát. Mint említettem, Franck művét először adjuk elő közösen, és az első próbán egyáltalán nem beszéltünk egymással a zenéről. Azonban végig nagyon szépen tartani tudtuk egymás ritmusát. Nagyon jól érti a komplexitást és ezt nagyon jól ki is tudja fejezni. Ami a koncerttermet illeti, rengetegen magasztalták már a terem akusztikáját. Csatlakoznék hozzájuk. Nagyszerű terem, nagyon könnyű játszani benne, a hangok nagyon lágyan szólnak benne. Sok helyen megfordultam már, de azt kell, hogy mondjam, ez a koncertterem az egyik legjobb, ha nem A legjobb, amelyben felléptem.

- Ha jól tudom, áprilisban vissza fog térni Pécsre. Akkor milyen műsorral örvendezteti meg az itteni közönséget?

- Nagyon érdekes program lesz, alapvetően olasz zeneszerzők műveiből összeállítva. A koncert kezdetén egy Corelli művet, egy concerto grosso-t hallhat a kedves közönség, a hangverseny végén pedig egy Respighi darab fog elhangzani. Tehát barokkal kezdődik és 20. század eleji művel fejeződik be. A Corelli mű után Mozart D-dúr zongoraversenyét fogjuk előadni, amely az egyik kedvenc zongoraversenyem. A koncert szólistája nem más lesz, mint Bogányi Gergely. A hangverseny második részében még két olasz zeneszerző műve fog elhangzani. Az egyik nagyon híres darab, a már említett Respighi Róma kútjai, a második egy kevésbé híres, de nem kevésbé nagyszerű mű, Casella Itália című rapszódiája, egy másik szimfonikus költemény.