Gyerekkorától erre a pályára készült
2016. június 11. szombat, 08:59
Bereczki Lajos
Zene
Megyimóreczné Schmidt Ildikó úgy emlékszik vissza, hogy már zenei tanulmányai elején is érdekelte a tanítás, sokszor képzelte magát a tanár szerepébe. Azóta eltelt néhány évtized, az álom régen valóra vált. A Pécsi Művészeti Gimnáziumban és a Liszt Ferenc Zeneiskolában tanít, mellette a Pécsi Tudományegyetemen is előad. Tanítványai között van például az országos ismeretségre szert tett zongorista, Boros Misike is. (Fotó: somogyma.hu)A beszélgetésre hol máshol is kerülhetett volna sor, mint egy zongora-oktatóteremben. Automatikusan a diák helyére ültem a zongora elé, Ildikó pedig szokás szerint az oktató helyén szemlélte az eseményeket. Igazán nem is a híresebbnél híresebb zongoristákról akartam vele beszélni, hanem magáról a munkájáról, a zenei tehetségek felkarolásáról, a tehetség felismeréséről. Mindarról, amit tehetséggondozásnak hívunk.
- Mi a tehetséggondozás legfontosabb eleme a zeneoktatásban?
- Főképp a zene szeretetére neveltem tanítványaimat, ez volt számomra mindig a legfontosabb. E mellett figyeltem a gyerekeket, hogy ki az, aki az átlagosnál érdeklődőbb, muzikálisabb, kitartóbb. Később már a felnőttkor küszöbén álló fiatalok kerestek meg azzal, hogy zenei pályára szeretnének lépni. A velük való munka során az került a gondolkodásom homlokterébe, hogy miképp tudom őket a lehető leghatékonyabban erre felkészíteni. Ekkor tanultam Szegeden a Zeneakadémia kihelyezett tagozatán Kerek Ferenc tanár úrnál, ezek az évek meghatározóak voltak a számomra, szakmailag a mai napig ebből töltekezem. Hat éve tanítok a Művészeti Gimnáziumban, így most már tényleg olyan gyerekekkel dolgozom együtt, akik zenei pályára készülnek. A zeneiskolában ugyanez a helyzet, a tehetséges gyerekekkel foglalkozom, így valóban elmondhatom, hogy tehetséggondozással telnek napjaim. Ez jelentős fordulat az életemben.
- Visszatérve a tanításra, miben nyilvánul meg egy gyereknél a zenei, előadói tehetség?
- Mielőtt erről beszélnék hadd mondjam el, hogy szerintem mi a legfontosabb a gyerekek zenei tanulmánya során. A legfontosabb az, hogy minden növendékem boldog legyen, hogy megtalálja a helyét a világban, a zene, és a zene szeretete által. Hiszen ez kétirányú folyamat, adunk időt és energiát, de kapunk értékeket, szemléletet, a zeneirodalom csodáit, ezeket az ajándékokat kapja egy zenét tanuló diák. Más a lelke egy zenét tanuló embernek.
- Közhely, hogy sokat gyakorol egy tehetséges zenész. Hogy fér össze a gyermeki léttel a sok gyakorlás, marad idő játékra, barátokra is?
- Nagyfokú elhivatottság és zeneszeretet szükséges ehhez. A zenetanulásban egy idő után bekövetkezik az, hogy a növendék meghallja a muzsikában azokat a szépségeket, harmóniákat, melyeket a szerző fantáziája hozott létre. Megérzi és felfedezi azokat a csodákat, amelyeket más, kívülálló nem érzékel. Mindez olyan örömforrássá válik, amely kárpótolja a délutáni foci, vagy a barátok átmeneti hiányát. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy a tanárnak nagyon kell szeretni a növendéket, így kerek a történet. Szeretnék egyébként egy könyvet írni mindarról, amit életem során a tehetségekről és a velük való foglalkozásról gondoltam. Már csak azért is jó lenne ez, mert így legalább önmagamnak is összegezném a szakmai tapasztalataimat, melyet természetesen pályám során másoktól is tanultam.
- Milyen nagy területei vannak a zenepedagógiának?
- Két részre osztanám, a nevelésre és az oktatásra. A nevelés terén fontos a gyerekekre való fokozott figyelés, a személyiségük kibontakoztatása, az egyéni utakra való törekvés. Ide tartozik a motiváció és természetesen a differenciálás is. Hozzáteszem, a növendéket lehet bátorítani, fejleszteni, de az egyéni képességek és a személyiség szerkezete a meghatározó. A tanár természetesen a rendszeretetre és a kitartásra is neveli a diákot, jó eredmény érhető el, ha az a tehetség nagyon tanulni vágyó és nyitott személyiség, például Boros Misi is ilyen tanítványom. A rend szeretetén azt értem, hogy tanulja meg a kottaolvasást, ismerje meg a szerzők legfontosabb életrajzi adatait, egy adott mű születésének a körülményeit, képes legyen megkülönböztetni a jó minőségű zenét a kevésbé autentikustól. A szakmai oldalon pedig az a kívánatos, hogy a tanuló tanuljon meg természetesen játszani, úgy, hogy az adott zeneszerző eredeti szándékával és a saját előadói egyéniségével legyen mindez ötvözve.
- Kizárólag kiugróan tehetséges tanár keze alól kerülnek ki tehetséges előadók?
- Az a szerencsés, ha a kettő találkozik. Egy tehetséges növendék nagyon érzékeny lelkileg is, ha nem azt a megközelítést, jelenlétet kapja, ami számára megfelelő, akkor elveszíthetjük őt, nem a zenélést fogja fő tevékenységként választani. De olyan is előfordulhat, hogy egy tanárt annyira inspirál egy jó növendék, hogy felnő a feladathoz. Aztán persze ezer olyan apró dolog kell, ami egy tehetséget valóban azzá tesz. Ilyen, hogy nem csak egy zeneszerző életével és munkásságával legyen tisztában, hanem a zeneirodalom sok fontos alkotójával is, vagy, hogy tanuljon etűdöket, tanulja meg a klasszikus zene korszakainak jellemzőit, és annak szépségeit. Mert ezek az elemek azok, amelyek beépülnek az ő személyiségébe és adott pillanatban hatnak rá előadói pályáján. Érdekes, hogy ezek a nagyon tehetséges gyerekek először a romantikus zene alkotásait kedvelik meg, majd ezután a barokk és a többi korszak művei következnek, egészen a modern zenéig bezárólag. Például most Kurtág műveket tanultunk a kisebb és nagyobb diákokkal, sőt találkozhattunk is a 90 éves zeneszerzővel, amely nagy áttörést jelentett a felkészülésben, éreztem, hogy ezt követően felszabadultabbak, nyitottabbak lettek a kortárs zenére.
- Ön középiskolában is tanít, de vannak egészen fiatal növendékei is. Zenei téren valaki tarthat életkoránál jóval előrébb a tanulmányaiban?
- Amikor Misi először belépett az ajtón, már akkor láttam, hogy különleges személyiséggel van dolgom. Ekkor hat éves volt. A jelenléte, a zene iránti szeretete és tudásvágya szinte sugárzott belőle. Nem azok közé tartozik, akiket erősen kell motiválni, ő elmerül a zenében és élvezi a vele töltött minden percet. Ez nem jelenti azt, hogy vele nem azon az úton haladtam, mint a többi gyerekkel, de távolabb jutottunk. Hasonlattal élve egy kis palánta csak sejteti a majdani növény szépségét, de azért látni is engedi, hogy mivé fog alakulni egyszer.
- Boros Misi egyébként hol tart a zenetanulásban?
- A zenetanulásról úgy gondolom, hogy alapfokon, közép és felsőfokon is lehet kiváló és annak ellenkezője is. Misire nagyon jó hatással van, hogy sokat játszik zenekarral és középiskolásokkal így hall nagyobb terjedelmű zeneműveket. A Pannon Filharmonikusokat említhetném, akiket nagyon kedvel, de elmondhatom, hogy fiatal kora ellenére már 17 karmesterrel dolgozott együtt és 14-15 zenekarral került koncertkapcsolatba. A kérdésére válaszolva heti két alkalommal a Művészeti Gimnáziumban tartok órát neki és kétszer a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Neki igazán a tudását és önállóságát kell bővítenem és segítenem abban, hogy mindez a legjobb legyen. Azért hadd említsek meg olyan növendékeket is, akiknek szintén van komoly előadói tehetsége, például Német Vilmos Tamás, aki a Pannon Filharmonikusokkal fog hamarosan játszani és van még egy legényke a tarsolyban, de az ő neve legyen egyelőre titok. A középiskolás növendékek között szintén akad figyelemreméltó zongorista például Szamosközi Kinga, vagy Remenyik Balázs. Nagy örömömre szolgál, hogy ezt a munkát velük és sok társukkal együtt végezhetem és az eredményeknek együtt örülhetek velük.
Archívum
