Három új bemutatóval készül a Bóbita Bábszínház a 2026/27-es évadra, ráadásul műsoron tartanak tizenkilenc korábbi előadást is, hogy a közönség akár régebbi kedvenceket is újranézhessen. A következő évad egy nagyon jelentős változást is hoz a bábszínház életében, ugyanis Sramó Gábor átadja másnak az igazgatói stafétabotot. Erről, továbbá az előző és az új évad tapasztalatairól és kihívásairól beszélgettünk vele az évadnyitáskor. (Képünkön: Jelenet egy nagy kedvenc, a Répamese című előadásból, fotó forrrása: Bóbita Bábszínház)
- Milyen mérleget lehet vonni a Bóbita előző évadára vonatkozóan, és milyen előadásokkal várjátok a nézőket ősztől?
- A tavalyi évadunk az előzőhöz hasonlóan alakult: 31 ezer nézőnk volt, 223 előadást tartottunk, és közel 2700 bérletet értékesítettünk. Ilyen szempontból, úgy tűnik, hogy beálltunk egy szintre. Természetesen mindig ott a lehetőség, hogy ezt még lehet emelni, ezt majd a későbbiekben az új vezetőségnek az új ötletei válthatják valóra. Az új évadot ugyanazzal a társulattal tudjuk kezdeni, tehát nincs változás, nem érkezett hozzánk és nem ment el senki sem tőlünk. A következő évadban a legfontosabb feladat, hogy az új bemutatók mellett 19 darabot tartunk műsoron. Az újak közé sorolom az előző évadban már egyszer játszott A bőgős fia meg az ördögök című előadást is, amelyet legközelebb a Szamárfül Fesztiválon láthat a közönség. A héten elkezdjük a Csizmás Kandúr próbáit, amelynek az előbemutatója szeptember 30-án lesz, a nagyközönség pedig október 3-án szombaton láthatja először. Nagyon fontosnak és szívügyemnek tartom, hogy az előző évadban bemutatott MacbeTT szintén műsoron maradjon, így szeptemberben öt, októberben három előadást tartunk belőle. Az ősszel felújítjuk Az elveszett szaloncukrot, így a karácsonyi időszakban ismét megnézhetik a rajongók. Jövő tavasszal tartunk még egy új bemutatót, a Minden egér szereti a sajtot című előadást. Ez egy nagyon ismert, sokszor, sok helyen játszott darab, Urbán Gyula meséjéből az 1980-as években még tévéfilm is készült. Az előadás rendezője Bartal Kiss Rita, aki egyben a bábtervezője is, Nagy-Kovács Géza a díszlettervezője, Bakos Árpád pedig a zeneszerzője lesz. Meghívásokból sincs hiány, a múlt hét végén ment a csapat Szatmárnémetibe, a Partiumi Magyar Napokra a Pityi Palkóval, szeptember 23-án pedig a Szabadkai Nemzetközi Bábfesztiválra visszük a Répamesét. A napokban kaptunk meghívót az aradi Euromarionet Fesztiválra, itt október közepén a Cini-cini muzsikát fogjuk előadni, és terveink szerint október 18-án Banja Lukába megy a Répamese. Nagyon intenzív hónapok elé nézünk, gyakorlatilag december végéig be vagyunk táblázva, az évet pedig szokás szerint a Szárnyas Malac Napokkal zárjuk, december 28-29-én.
- Szakmailag hogyan értékelnéd az előző évadot?
Jó volt és izgalmas is egyben. Egy kicsit sűrűbben alakult az új előadások szempontjából, mint ahogy terveztük. Az évadot a Körbe, körbe, karikába című előadással kezdtük, ami jó pár év után egy új pöttömszínházi előadásunk, ezzel együtt immár hét van a repertoáron. Jó dolog, hogy tudjuk egy kicsit variálni a pöttömszínházi programjainkat, bár épp a célközönség, a legkisebbek képesek egy előadást többször megnézni. Jól sikerült a Répamese felújítása is, új szereposztásban, újragondolva, amibe belekerült még egy mese, amitől kompaktabb lett az előadás. Minden elismerésem az előadásban játszó két színésznek, Rácz Attilának és Szalai Barbarának. Nem véletlen, hogy két fesztiválra is a Répamesét visszük, és bízom benne, hogy az új évadban is sokszor tudjuk játszani. Ezután következett a MacbeTT, ami hosszabb előkészítés után került színpadra, és úgy gondolom, hogy az elmúlt évek egyik kiemelkedő előadása lett. Ráadásul felnőttelőadásról beszélünk, ami a Bóbita hagyományaihoz abszolút passzol. Izgalmas, nagyon átgondolt előadás jött létre mind vizuálisan, mind a színészi játékot és a koncepciót illetően. Azt gondolom, hogy a társulat tagjainak – Schneider Jankót mint külső tagot is ide sorolnám, hiszen rendezőként és egyéb módon is ezer szállal kötődik a Bóbitához – a színészi pályáján meghatározó az előadás és a benne játszott szerep. Ezért is szeretnénk többször játszani az ősz folyamán, amint korábban említettem. Az évad az Amáliával folytatódott, amit Schneider Jankó három fiatal színészre álmodott meg, és egy szép, lírai előadás jött létre. Az Amáliát ajánlottuk az új évadban a Lázár Ervin Programba, remélem, sokan jönnek majd megnézni. Azt már szintén említettem, hogy az előző évad része volt A bőgős fia meg az ördögök is, amit egy pályázat miatt még az évad végén be kellett mutatni. Ezzel egy kamarateremben és szabadtéren is játszható előadás született, amely humorával és játékosságával rendkívül szerethető. Nagyon örültem, hogy a színészek élvezték a próbaidőszakot. Ez már önmagában félsiker, bízom benne, hogy a nagyközönség is szeretni fogja azt. Az évadot egy erdélyi turnéval zártuk, illetve idén a nyári táborunknak csak két turnusa volt, így a társulat kicsit többet tudott töltődni. A nyárhoz kapcsolódik - ami a társulatot ugyan nem érintette -, hogy a Pécsi Nyári Színház két hétvégéjére is meghívtam bábos vendégelőadásokat. Összesen öt előadást láthatott a nagyközönség, és szinte mindegyik teltházas volt.
- A nyári előadások sorában mindig szerepel az Ördögkatlan Fesztivál. Idén A kőszív című előadást játszotta a Bóbita, szintén nagy sikerrel.
- Az Ördögkatlanon gyakorlatilag az első év óta minden évben valamilyen módon jelen vagyunk. A következő évi fesztivál előkészítésekor mindig jelezzük Kiss Mónikának, a fesztivál egyik főszervezőjének, hogy a beremendi Kovácsműhely színpadán szeretnénk játszani (aminek a neve tavaly óta Tompos Kátya Színpad – a szerk.) Szerintem mindenki előnyben részesíti azt a helyet, mert rendkívül jó hangulatú, árnyékos, és jó kisugárzása van. A kőszívet elvileg tavaly játszottuk volna, csak akkor betegség miatt mást kellett vinnünk, de most megvalósult. Dacára annak, hogy ez volt az első szabadtéri előadás belőle, azt tapasztaltam, hogy jól működik egy ilyen jellegű fesztiválon. Ez az előadás nem csak a gyerekeknek tetszik, a felnőtteknek is bőven tartogat élményt és mondanivalót, köszönhetően az előadás felépítettségének, zeneiségének, vizualitásának, a színészi játéknak, illetve ezek összhatásának. Meg kell jegyeznem a társulat dicséretére, hogy kiválóan szinten tartják az előadásokat, amit én nagyra becsülök bennük. Ha most visszatekintek az immár 33 évre, amit igazgatóként a Bóbita élén töltöttem, azt kell megállapítanom, hogy több időszakban az volt a legnagyobb problémája a bábszínháznak – és ez az én felelősségem is –, hogy kisebb-nagyobb kilengésekkel mentek az előadások. Nem minden darabnál sikerült a bemutató, vagy nem sikerült a bemutatót követően jó szintet tartani, hanem hullámzó volt. A jelenlegi társulat azonban nagyon koncentráltan, magas színvonalon játssza az előadásokat. Egy szokatlan helyszín, másik tér sem zökkenti ki őket – hiszen egy színésznek is más szabad téren játszani –, illetve ha bármi váratlan történik, nem esnek kétségbe, nem okoz törést az előadásban. Sőt, az ilyen rendkívüli eseményeket is kezelni tudják, beépítik az előadásba, és megmarad a színvonal.
- Egy nagyon fontos változás lesz a Bóbitában, még ebben az évadban új vezetése lesz a bábszínháznak. Erről mit lehet tudni?
- A héten lezárul a Bóbita igazgatói pályázata, reményeim szerint szeptember végére kiderül az új igazgató személye, aki 2027. február 1-jétől veszi át a bábszínház vezetését. Tudomásom szerint egy ember jelentkezett a pályázatra, Alapi Tóth Zoltán, aki véleményem szerint nagyon alapos, igényes pályázati anyagot írt. Ebben a pályázatban Papp Melinda (bábszínházunk jelenlegi igazgatóhelyettese) művészeti vezetőként szerepel, ami egy jelenleginél erőteljesebb munkamegosztást jelentene. Ide kapcsolódik, hogy mindenki felteszi a kérdést, hogy mit fogok csinálni, ha már nem leszek igazgató. Egyrészt a társulat sem szeretné, és persze én se, ha teljesen elszakadnék a Bóbitától, egyfajta lazább tanácsadói, ötletadói szerepben tudom elképzelni magam, például az említett nyári bábelőadásoknál.
További lényeges adminisztratív és gazdasági változás a Bóbita életében, hogy elvileg még idén novemberben visszakerülhetünk 100%-os városi tulajdonba, mint Bóbita Bábszínház Nonprofit Kft. Sipos Imre előadó-művészetekért felelős helyettes államtitkárral folytatott előzetes beszélgetések alapján a minisztérium részéről is megvan a támogatási szándék. Bízom benne, hogy számunkra is összejön a közös fenntartás, amiben a többi bábszínház is van. Ez azt jelentené, hogy az önkormányzati mellett normatív állami támogatásban is részesülünk. Aki Pécs kulturális intézményeinek gazdasági helyzetével kapcsolatban tájékozott, annak nem titok, hogy mindenki nagyon komoly anyagi nehézségekkel küzd, többek között a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Negyed. Ebben a helyzetben vagyunk mi is. A közös fenntartásba kerülés egy olyan megoldás lehet, amitől a Bóbita valóban helyre rázódhat gazdaságilag, és ennek köszönhetően előrébb kerülnénk a legutolsó helyről, már ami a vidéki bábszínházak finanszírozását illeti. Természetesen elfogult vagyok, de az egész szakma azt mondja, hogy a Bóbita hatvanöt éve meghatározó bábszakmai műhelye a magyarországi bábszínházaknak, mind a mai napig. Ezt igazolja az előadásaink és a társulat minősége, illetve a tény, hogy ide mindenki szívesen jön vendégként dolgozni.
