Az origami világnapja egy pécsi buszon
2013. október 24. csütörtök, 14:44
Képzőművészet
A papírhajtogatás művészetének világnapja október 24-e. Ennek kapcsán, az ágazat pécsi követői sem tétlenkedhettek. Egyrészt hajtogatták a papírokat szorgalmasan, másrészt ennek nyilvánosságot is szerettek volna adni. Ezért, egy pécsi, helyi járatú autóbuszra került ki a mű (képünkön), ami reményeik szerint sok-sok kilométert tesz majd meg, napokon, talán heteken keresztül, a baranyai megyeszékhely útjain. Aki ezt meglátja, cseppet se csodálkozzon a dolgon!
Az origami helyi „nagyasszonya”, Wogerné Sági Judit mindig is kreativitásáról volt ismert. Ennek kapcsán születhetett meg az általa irányított közösség legújabb, érdekes ötlete. Egy kerekeken gördülő mű, amit sokan szemügyre vehetnek a városban. El is készült a munka, amit igyekeztek aztán a jármű oldalán, megfelelő minőségben rögzíteni, nehogy lefújja a menetszél.
A dolognak kettős üzente van. Az egyik szerint, az év október 24. napján született Lillian Oppenheimer, az Angol Origami Szövetség (BOS), valamint az Amerikai Origami Szövetség (OrigamiUSA) alapítója. Az a személy, aki rengeteget tett az irányzat népszerűsítése érdekében, több földrészen is.
Indulás előtt mindent ellenőrizni kell, nehogy a pillék túl korán elsuhanjanak
A másik üzenet, maga a kompozícióhoz kissé hasonló dolog, a darumadár, a béke egyik újkori szimbóluma. Az pedig november 11-én lett jelkép. Attól kezdve, egy elhatározás mentén vonult be az emberek tudatába. Ennek a dupla eseménynek az okán készültek el a pillangók (tehát nem darvak!), amik úgy tekeregnek, mint egy repülőraj, de virágmintára is gondolhatnak azok, akiknek a pillái előtt megjelennek a füzérek.
A kompozíció összesen mintegy 300 darabból áll, azokat a Pécsi Origami Kör tagjai készítették, természetesen nem egy-két nap, hanem hosszabb idő leforgása alatt. Azt kívánnák, hogy legalább négy hétig fenn is maradjanak az autóbuszon a kezeik nyomai. Mert az anyag – bár nem vízhatlan – de maga az éltető közeg nem az ellensége. Feltéve, ha nem csap le olyan hatalmas égi áldás, ami teljesen ellehetetleníti a küldetést. De ilyet egyelőre ne vizionáljunk, inkább mindenki próbálja meg legalább egyszer „elkapni” a járatot a tekintetével!
Csupán mellékesen, szinte zárójelben, ám érdemes megjegyezni, a helyi közlekedési vállalat vezetői úgy álltak a kezdeményezéshez, ahogyan azt a körön belül lévő személyek nem is gondolták volna. Mindenben a segítségükre voltak azoknak, akik szerették volna kicsempészni az origamit a közutakra.
Archívum
