A Bóbitában is újra beindult az élet, a május már szerencsére a nyitásról szólt a bábszínházban. Sramó Gábor igazgató mesélt az új kiállításukról, a közönséggel való újbóli találkozás megható élményéről és ennek kapcsán a két bemutatóról: a Madarak nyelve című gyermekelőadásról és a Csongor és Tünde mai középiskolásokat megcélzó, de mindenkinek szóló bábszínházi adaptációjáról (képünkön, fotó: Bóbita Bábszínház). Nyár elejétől pedig jönnek a táborok, és lesz egy-két fesztiválszereplésük is.
- Szerencsére elég sok eseményről tudunk a május kapcsán beszélgetni. Volt két bemutató, ráadásul mindkettő közönség előtt, nem online formában, illetve már látogatható a Bábmúzeum is. Tegyük hozzá, hogy mind az előadásokat, mind a múzeumot védettségi igazolvánnyal lehet megnézni.
- Így van, a Bábmúzeum május 1-től látogatható, de a hivatalos megnyitója május 22-én, szombaton volt. Ennek oka, hogy Matyi Ágota, akinek munkáiból nyílt a tárlat, tervezte a Csongor és Tündét is, amelyet szintén 22-én mutattunk be közönség előtt. Előtte egy héttel, 15-én pedig megtartottuk a Madarak nyelve premierjét, gyakorlatilag teltházzal. Az emberek eljöttek, be mertek ülni, és ami nagyon különleges élmény volt, hogy mind a nézőkön, mind a színészeken, különösen a tapsrendnél, érződött, hogy valami egészen más érzés volt. A színészkollégák utána mondták, hogy meg is hatódtak, hiszen olyan furcsa volt több, mint egy év után újra a közönség és nem a kamera vagy néhány kolléga előtt meghajolni, aki bent ülhet a nagyteremben. Elmondásuk szerint kettős érzés volt: egyrészt felszabadító, másrészt ezt most újra meg kell szokni. Hiába zajlottak a próbák, közönség előtt lenni mégiscsak egy másfajta fizikai, szellemi állapotot jelent. Az említett Csongor és Tündét pedig a márciusi zártkörű bemutató után most szintén teltházzal tudtuk játszani, ahol hasonlóan Az ember tr.-hoz, a nézők, 50-55 fő a színpadon foglal helyet. A kiállításmegnyitóval egybekötött bemutatót azért is terveztük május 22-re, mert a Zsolnay Piknik rendezvénysorozatába illeszkedett volna, ami sajnos nem valósult meg, mi viszont így is meg tudtuk tartani a programjainkat, és nagyon jó érzés volt. Június 9-én pedig már a Janusos gimnazisták jönnek Csongor és Tündét nézni, amit hivatalosan a jövő évadtól játszunk, a Déryné Program keretében.
"Kulisszák mögött..." - kiállításmegnyitó (fotó: Bóbita Bábszínház)
- Mi a Déryné Program lényege, aminek keretében bemutatjátok a Csongor és Tündét?
- A Déryné Program keretében lehetett pályázni projektekre, előadásokra, és a támogatott előadásokat teljes egészében finanszírozzák, illetve rajtuk keresztül történik a forgalmazás, pontosabban kiajánlják ezeket az előadásokat. Mi az Apolló Kulturális Egyesülettel közösen a Csongor és Tündével a középiskolásoknak szóló, magyar klasszikusok témában pályáztunk. A darabot játszhatjuk mi is, de mindenhol fel van tüntetve, hogy a Déryné Program része, és a bevételből ők is részesednek. Ez egy újfajta konstrukció, és azt gondolom, hogy mindenki jól jár, mert előadásonként is egy fix támogatást kapunk, amiből a vendégművészeket is ki tudjuk fizetni. Ez főleg a nézőtér méretei miatt kevés nézőt befogadni képes, és ezért kis bevételű előadások számára nagy segítség.
- Milyen kihívásokat jelentett a Csongor és Tünde adaptációja? Kiket céloztatok meg a darabbal?
- A célzott közönség, akikre elsősorban fókuszáltunk, a középiskolás korosztály. Azonban reményeim szerint csakúgy, mint Az ember tr.-nál, egy felnőtt is nagyon jól szórakozik majd, és hasznos, izgalmas előadásnak tartja. A megközelítés kapcsán is támpont volt Az ember tr. A Csongor és Tünde esetében is úgy gondoltuk, hogy az eredeti művet nem játszhatjuk el, hiszen az több, mint három óra hosszú lenne. A mű szövegét olvasni sem könnyű, magyartanárként és színháztörténészként magam is többször megküzdöttem vele. Elismerem, hogy nagyon szép, gyönyörű gondolatok vannak benne, de már a cselekmény felépítésében is könnyű elveszni. Főleg egy mai középiskolás számára ez még nehezebb, hiszen a világ most még gyorsabb, mint 30-40 évvel ezelőtt. Így itt is az volt a koncepciónk, hogy rövidítsünk, de úgy, hogy a lényeg megmaradjon, ne sérüljön. Az előadás rendezőjeként azt találtam ki, hogy vannak élő szereplők, akik nem jelennek meg báb formában: Csongor, Tünde, Mirigy, Éj, a többi szereplő pedig egyszerű marionettfigura, és négy szereplő játszik el mindenkit. A főszereplőktől Vörösmarty gyönyörű szövegét halljuk. Az előadás dramaturgja, Vilmos Noémi átírta a marionettfigurák szövegét, rövidített és mai nyelven fogalmazta meg, de úgy, hogy azért nagyon ne is üssön el. Vigyáztunk rá, hogy olyan szlengek, amik túlságosan maiak, azok ne kerüljenek be, mindenhol kompromisszumra törekedtünk. A vándorok szövege például dalban, összesűrítve hangzik el, nagyon jó dalok születtek. Ami az előadáshoz pluszt ad, nagyon sokat segít az értelmezésben, az a 30Y zenekarnak köszönhető zene. Az volt a cél, hogy olyan zenéje legyen, ami minőségi, de abszolút mai, ráadásul a fiatalok által nagyon kedvelt híres pécsi zenekar adja elő. A 30Y tényleg nagyon jól megtalálta azt a játékosságot, a színházi stílusgyakorlatokat, hogy melyik karakterhez milyen zene illik, és a dalok is nagyon jól sűrítenek, igazi dramaturgiai funkcióval bírnak. Nincs belőlük sok, hiszen nem egy musicalt akartunk létrehozni.
- Hogyan reagált a közönség? Az elvárásaitoknak megfelelően?
- Igen, de ezt még csak az első előadás után tudom mondani, igazán majd a diákok és a tanárok fognak ítéletet mondani. Az eddigi visszajelzések jók, azt mondták róla, hogy humora van, érthető, és hogy nem gondolták volna, hogy a Csongor és Tündét ennyire befogadhatóvá, pergővé lehet tenni. Voltak félelmeim is, kérdezték tőlem, hogy nem csak egy kivonat lesz? Mostanában divat, hogy klasszikus regényeket ötven oldalra meghúznak, hogy ne kelljen elolvasni. Úgy gondolom, hogy a színpadi adaptáció mindig egy másik minőség. Ha egy könyvet meghúzunk és abból egy másik könyv jön létre, az csonkítás. Azonban itt egy színpadi anyagról beszélünk, és bízom benne, hogy segít megismertetni a Csongor és Tündét olyanokkal is, akik három oldal után feladják, vagy elolvassák a tartalmi összegzést, de most a darabot megnézve kedvet kapnak az eredeti műhöz. Ha már pár ember így gondolkodik, elértük a célunkat. Annak is örülök, hogyha ezáltal segítünk a tanároknak, hogy a diákok jobb képet kapjanak a műről.
Jelenet a Madarak nyelve című előadásból (Fotó: Farkas B. Szabina)
- Előtte egy héttel volt a Madarak nyelve bemutatója. Arra milyen reakciókat kaptatok?
- Arra is abszolút jó reakciókat kaptunk. Egy klasszikus mesetípusról van szó: egy fiú elkezdi érteni az állatok, jelen esetben a madarak nyelvét, és segít a királynak. Ez egy szláv (orosz, cseh) mese, amely több variációban létezik, és van benne egy olyan csavar, ami a magyar népmesékhez képest újdonság, nem az a fordulat és megoldás következik, amihez már hozzászoktunk. A vizualitása is friss, eléggé egyszerű, de sok mindent tudó színpadképpel. A zenéje mai, Tarr Bernadett komponálta. A darabban van humor, líra, szerintem egy jó családi előadás, aminek nagyon könnyen befogadható az üzenete és gondolatisága.
- Tegyük hozzá, hogy ismét egy olyan fiatal rendezővel dolgoztatok, aki még nem rendezett a Bóbitában.
- Igen, fontosnak tartom, hogy teret, lehetőséget kell nyújtani az új generációknak, rendezőknek, tervezőknek, alkotóknak egyaránt. Korosztályának, a harminc körüli generációnak egyik tehetséges fiatal rendezője, Szenteczki Zita jött most hozzánk, és hozta a saját csapatát, így más fiatalok is bevonódtak, akik így először dolgoztak a Bóbitában alkotóként.
- A bemutató megvolt, de ha jól tudom, a nyár folyamán lesz belőle szabadtéri előadás is.
- Igen, ez eleve a koncepció része volt, Boráros Szilárd tervezővel már az elején beszéltük, hogy az lenne a jó, ha szabadtéren is játszható lenne. Szilárd tervezte a Szélkötő Kalamonát is, amit szintén ki tudtunk vinni. A Madarak nyelve a nyár folyamán kétszer lesz a szabadtéri színpadon: június közepén, illetve július végén. Nagyon kíváncsiak vagyunk, mert a szabadtéri előadás mindig egy másik műfaj. Ősztől pedig remélem, bérletes előadásként tudjuk majd játszani.
- A Bábmúzeumban is új tárlat fogadja a látogatókat. Mit láthatnak az ide betérők?
- Az új időszaki kiállítás Matyi Ágota tervező munkáiból nyílt, „Kulisszák mögött…” címmel. Ágotát az egyik legtehetségesebb bábtervezőnek tartom, aki ráadásul nagyon sokat dolgozik nagyszínházakban is, díszleteket, jelmezeket tervez. Így a tárlaton is láthatunk egy-két tervet, illetve kiállított jelmezt nagyszínházi produkciókból, drámai színházakból. De természetesen több bábszínházi munkája is látható, hiszen a Bóbitának ő tervezte a Csongor és Tündét, illetve Az ember tr.-t. Be kell vallanom, hogy elég sokat dolgozom Ágotával, már több előadást létrehoztunk közösen, így számomra nagyon sok báb ismerős Miskolcról, Veszprémből, Marosvásárhelyről, amiket én rendeztem. Ennek is köszönhető, hogy Ágota engem kért fel a kiállítás megnyitására. Ezért nem csupán házigazdaként, hanem elsősorban mint alkotótárs is örömmel nyitottam meg a tárlatot, ami nagyon szép, látványos, és akik szeretik az aprólékos, klasszikusabb bábokat, azoknak nagyon tudom ajánlani. Úgy tervezzük, hogy a Szamárfül Fesztiválig lesz látogatható, akkor pedig a „Bóbita 60” kiállítással nyitnánk az évadot, ami egy egész évadon keresztül nyitva lenne, bemutatva a saját hatvan évünket.
- Jön a nyár, és jöhetnek a táborok is. Hogyan álltok a szervezéssel?
- Öt tábort hirdettünk meg, nagyjából június elejére fog kiderülni, hogy ebből mennyit tudunk megtartani. Szerencsére egy-két hete elhangzott a kormány részéről, hogy lehet táborokat szervezni, a járványügyi intézkedések betartásával. Az ÁNTSZ előírásai eddig is szigorúak voltak, de most mindenre még jobban odafigyelünk. Változtattunk a táborok összetételén, ami lehet, hogy nem a legjobb időpont, de már két éve tervezzük, hogy megreformáljuk őket. Szűkítettük az életkorokat, így van öt-nyolc éveseknek, nyolc-tizenkét éveseknek szóló program, és egy olyan, amelyben minden korosztály benne van. Minden tábornál előre meghirdettük a hozzávetőleges tematikát. Így az érdeklődők eldönthetik, hogy a tárgyanimáció vagy inkább az árnyjáték érdekelné őket.
- Hogyan készültök a nyárra? Hol lehet találkozni a Bóbita előadásaival?
- A Győrkőcfesztivál, amin mindig részt szoktunk venni, sajnos idén is elmarad. Lesz viszont Ördögkatlan, ahol első nap a Madarak nyelvét adjuk elő Villánykövesden, valamelyik este pedig szabadtéren a Csongor és Tündét. Azon a héten a Vasutas Művelődési Házban játsszuk az Ördögszántotta hegyet, Hottón, illetve egy héttel előtte Kaposváron, Pályi János szabadtéri színpadán a Robin Hoodot. Ezekkel az előadásokkal sajnos búcsúzik is a Robin Hood, mert Keresztény Tamás már Pesten játszik, illetve Balog Zita Mária augusztustól elmegy a Bóbitától, már meg is van az új kolléganő, Mag Eszter. Augusztus 20-án, mondhatom, hogy hagyományként egész nap Mosonmagyaróváron leszünk, és várjuk a nyár végén a Szamárfült, ahol a vendégül látjuk a marosvásárhelyieket. Tavaly ott rendeztem A varázstükör című darabot, amit Papp Melinda írt, ezt az előadást hozzák Pécsre. Aztán reményeim szerint beindul az új évad.