Kultúrában utazunk

A Bóbita az adventi időszakban soha nem unatkozik. Azonban most a klasszikus karácsonyi előadások mellett több különleges esemény is jellemzi a decembert: tévéfilm bemutató az #Apa, anya, én előadásból, Diótörő előadás a Pannon Filharmonikusokkal és a Pécsi Balettel közösen, illetve hamarosan itt az év vége és vele a Szárnyas Malac Nap. A bábszínházban közben pedig már a következő évet készítik elő. Sramó Gáborral, a Bóbita Bábszínház igazgatójával beszélgettünk, aki 2022. február 1-től újabb öt évig vezetheti az intézményt. (Képünkön: jelenet a Holle anyóból, fotó: Bóbita Bábszínház).

- Ősz közepén beszélgettünk, azóta sajnos újra átírta a koronavírus az ünnepi évad terveit. Mi változott? Milyen programokkal várjátok a közönséget az adventi időszakban?

- Jövő február 1-től újabb öt évet kaptam vezetőként a Bóbita élén. Nehéz időszakot élünk, hiszen novemberben elmaradt a Háry János-bemutatónk, ami a hatvanadik születésnap csúcspontja lett volna, ezt a társulatban történt covid megbetegedések és a jelenlegi koronavírus-helyzet miatt közös megegyezéssel 2022. május 12-re tettük át. Sajnos most decemberben, az adventi időszakban is maradtak el előadásaink, iskolák és óvodák szintén a vírus miatt mondták le őket. A decemberben megszokott előadás-számunknak körülbelül a felét tudjuk, tudtuk lejátszani. Azonban most december második felében felpörögnek az események. Egyrészt december 16-án az Apolló Moziban megtartottuk az #Apa, anya, én díszbemutatóját. Ennek az a különlegessége, hogy ez az ifjúsági előadás a Bóbitában készült, Tóth Zoltán rendezte, és egy pályázaton az Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezettel közösen egy elég szép összeget nyertünk, hogy ebből tévéfilm készüljön. A zártkörű, meghívottak számára tartott díszbemutató után a közeljövőben valamikor a tévében, valószínűleg a Duna TV-n lehet majd megnézni a 64 perces alkotást. Azért is döntöttünk a mostani, december 16-ai, karácsonyhoz közeli bemutató mellett, mert maga a történet karácsonykor, szenteste játszódik. Ez az egyik fontos esemény most az életünkben. A másik, hogy a Pécsi Balettel és a Pannon Filharmonikusokkal koprodukcióban december 22-én és 23-án a Kodály Központban három Diótörő előadást tartunk. A Bóbitát Czéh Dániel bábművész képviseli, aki egyrészt a diótörő bábot mozgatja, másrészt ő lesz a mesélő is. December 24-én pedig délután 2 órai kezdettel a Holle anyó előadásunkat lehet megnézni a Kós Lajos teremben. Szintén tradíció, hogy év végén Szárnyas Malac Napot tartunk, igyekszünk több korosztálynak többféle előadást bemutatni. A karácsonyi pihenés és otthonlét után valószínűleg mindenkinek jólesik kimozdulni kicsit a téli szünetben, a Bóbita és a Zsolnay Negyed pedig erre nagyon alkalmas. Az utolsó előadás, este 7 órától egy különlegesség, Czéh Dániel egyszemélyes játékában nézhetjük meg A kisgömböc című darabot, amely felnőtteknek szól. Nagyon tudom ajánlani, egy igazán vicces, ugyanakkor elgondolkodtató, szórakoztató előadásról van szó.

- Ez a klasszikus Kisgömböc mesének az újragondolása?

- Igen, elemeiben tartalmazza, Dani eljátssza a mesét is, de olyan körítéssel, filozófiai háttérrel és játékossággal, hogy ezt tényleg a nagyobbaknak, ifjúsági, illetve felnőtt előadásként ajánljuk.

- És tegyük hozzá, hogy a darabot Schneider Jankó rendezte.

- Igen, és ez már önmagában sok mindent elmond. Jankó egyébként jövő februárban visszatér hozzánk, elkezdi próbálni a Torzonborz 3-at, amelynek alcíme Torzonborz és a Holdrakéta. És ezzel a Bóbitában teljes lesz a Torzonborz-trilógia. Úgy tapasztaltam, hogy az előadásoknak nagy rajongótábora van, és a terveket, elképzeléseket látva azt mondhatom, hogy minden bizonnyal ez is egy nagyon sikeres mű lesz, amelynek március 5-én lesz a bemutatója. Addig sem pihenünk, januárban próbáljuk a Háry Jánost, azzal a bemutatóig folyamatosan foglalkozunk. Lesznek további előadások, felújítunk csecsemőszínházi darabokat, illetve az ijjúsági előadásaink közül Az ember tr.-t, így az év eleje reményeim szerint sűrű lesz és izgalmas. Február 12-én pedig megtartjuk a szintén hagyományos Farsongoló HANGoskoldást, és a Hang Gábor-díj átadását.

- Térjünk picit vissza a most decemberre. Beszéltünk róla egy korábbi interjúban, hogy a Holle anyót is felújítjátok. Milyen volt vele a munka, és hogyan fogadta a közönség?

- Tulajdonképpen jó volt, de ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Tavaly a Holle anyót úgy próbáltuk, hogy csak online tudtuk bemutatni, akkor két gyakorlatos színésznő játszott benne. Szerettük volna, hogy ők is tudják élőben játszani, de megint beütött a covid, és most a két új kolléganőnk játssza a mostani adventi időszakban. Úgy érzem, hogy jól sikerültek a próbák, illetve az előadásról kapott eddigi visszajelzések nagyon pozitívak. Emellett fut egy másik darabunk, amit így advent környékén többször játsszunk, a Menjünk, menjünk Betlehembe. Azt hiszem ez már öt éve van műsoron, és most újra Vadon Judit játszik benne.

- Januárban szintén lesznek felújítások, a Cini-cini muzsika, illetve a Ki lakik az asztal alatt.

- Igen, amint mondtam, ezek a csecsemőszínházi előadások Vadon Judittal és Mag Eszterrel, illetve mind a kettőben játszik Arató Máté is.

- Hogyan sikerült Mag Eszternek, az új társulati tagnak az első pár hónap a Bóbitában?

- Nagyon örülök a jelenlétének, rendkívül pozitív benyomásom van vele kapcsolatban. Nyilván számára is nagyon kellemes élmény volt, hogy rögtön az első előadása, amiben játszott, A madarak nyelve a Kolibri Fesztiválon díjat nyert. Ez nagyon jó belépő volt. Amúgy minden előadásban jóízűen, odafigyeléssel, pontosan, ügyesen áll be. Játszott már a Csongor és Tündében, amit most is játszunk, Az ördögszántotta hegy kedvéért pedig megtanult gólyalábazni. A Holle anyóban is átvette a szerepet, amiről az előbb beszéltünk. Tehát szép számmal vannak feladatai, és nagyon jól bírja.

- Neki volt valamilyen előzetes tapasztalata?

- Eszter Czéh Danival végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész szakán, illetve egy vagy két évet töltött a szegedi Kövér Béla Bábszínházban, és onnét szerződött ide. Úgyhogy neki már van bábos múltja. Szegedre visszatérve, ott most Schneider Jankó a művészeti vezető, így a szegedi kapcsolatunk az utóbbi időben erősödött. Ennek már volt egy első jele, a Pécs nyitva programsorozat nyitányaként a Széchenyi téren közös felvonulást tartottunk. Várjuk, hogy mi is el tudjunk menni hozzájuk, viszonozva a fellépést.

- Beszéltük korábban, hogy az igazgatói pályázatodat Papp Melindával ketten adtátok be. Ez mit jelentett konkrétan? A pályázattal kapcsolatban kérdezném, hogyan lehet tervezni egy ilyen bizonytalan időszakban?

- Ez azt jelentette, hogy tíz éve visszük Melindával közösen a bábszínházat, és úgy gondoltam, hogy annyi közös ötlet van, annyi közösen átbeszélt gondolat jelenik meg, ezért egyrészt igazságtalan lenne, ha úgy állítanám be, hogy ez mind csak az én elképzelésem és ötletem, másrészt pedig nekem is segítségre volt szükségem, hogy új impulzusok kerüljenek be. Nem szeretnék önismétlő lenni ezeknél a pályázatírásoknál. Tehát közösen átbeszéltük, hogy miben kellene változtatni, mi az, amit tovább kellene vinni, milyen előrelépési lehetőségek vannak. Ilyen értelemben ez tényleg egy közös pályázat. Ami nagyon megnehezítette a megírását, hogy valamilyen módon egy ötéves periódust kellene felvázolni benne. Azonban immár két éve teljesen ad hoc módon működünk, szinte heti, de adott esetben akár napi szinten kell valamit újratervezni. Ma már úgy beszélünk 2019-ről, mint az utolsó békebeli évről, amikor még normálisan tudtunk működni. Nem akarok belemenni az ezzel kapcsolatos számtalan nehézségbe, de a lényeg, hogy borzasztóan nehéz lenne jelenleg akár egy-két évre előre, felelősségteljesen tervezni. Az elképzeléseink, az irányok természetesen megvannak, de nagyon sok a kérdőjel. És emiatt mindenképpen egy improvizációs kényszer mellett kell működnünk, amíg a dolgok nem rendeződnek.