Kultúrában utazunk

A Bóbita Bábszínházban advent idején egymást érik az előadások, december végén pedig ismét két napon keresztül élvezhetjük a Szárnyas Malac Napok programjait, amelyben többek közt Torzonborz és Háry János is vár. Sramó Gáborral, a Bóbita igazgatójával beszélgettünk a decemberi időszak programjairól, az elmúlt fél évad új bemutatóiról, a következő időszak terveiről, illetve a megnövekedett költségekből adódó nehézségekről. (Képünkön: Betlehem részlete a Bóbita Bábszínházban. Tervezte: Bartal Kiss Rita).

- Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Az elmúlt fél évet, az évad felét három mese keretezik. Kezdődött az Esti mesével, novemberben jött a Répamese, és most december folyamán sokszor izgulhatunk, hogy Az elveszett szaloncukor előkerül-e. Hogyan értékeled utólag a fél évadot, ezt a három előadást?

- Természetesen elfogult vagyok, és szeretem az előadásainkat. Az Esti mese, úgy gondolom, még nem futotta ki magát, még nem ismerték meg kellőképpen a nézők. Ezt az előző évad végén mutattuk be pályázati elszámolás miatt, ezzel kezdtük az évadot. Sajnos az év nehezen indult be szervezés szempontjából, hiszen nagyon sok kérdőjel merült fel az iskolákban, óvodákban többek közt a pénzügyi helyzetet, működést, a covid-helyzetet és energiaárakat illetően. Nem is akarom részletezni, mert szerintem mindenki nagyon jól tudja ezt. A korábbi időszakhoz képest a közönség fele bérletes volt. De ez már jobb, mint ami az év elején látszott, akkor csak egyharmada volt a bérletes, az elmúlt hetekben ez a szám javult. Az előadásoknál pedig inkább a biztosra mentek, a régebbi ismert darabokat választották. A Torzonborz, a rabló, és az új, a Torzonborz és a holdrakéta taroltak. És emiatt hoztuk vissza Az elveszett szaloncukrot, mert annyi visszajelzést kaptunk az elmúlt években, kérdezvén, hogy miért nincs műsoron. Nagyon nagy tábora van ennek az előadásnak is. Így beadtuk a derekunkat, és felújítottuk. Az új előadást, a Répamesét novemberben mutattuk be, ami kétszemélyes darab, Czéh Dániel és Mag Eszter játszik benne. Azt gondolom, hogy ez egy megint egy olyan típusú előadás lett, ami eddig hiányzott a palettánkról. A bohócjátékra épülő gegsorozat a két rövid mesével egy nagyon üde színfolt. És a visszajelzések – bár még túl sok előadás nem volt belőle – nagyon jók. Tulajdonképpen beindult az évadunk, a felsorolt darabokat játsszuk, illetve ilyenkor advent idején Az elveszett szaloncukor mellett van a Menjünk, menjünk Betlehembe előadásunk, amivel két hete voltunk Zágrábban, a Magyar Kulturális Intézetben. Ha végignézem a decemberi programot, abban több mint harminc előadás szerepel, remélhetőleg nem jön közbe semmi betegség vagy egyéb probléma. Év végén jön a Szárnyas Malac Napok, amit idén újra két naposra növeltünk, amelyen Torzonborz előadások mellett lesz Háry, amiből szeptemberben csak egyet tartottunk, így december 29-én családi előadásként meg lehet újra tekinteni. Emellett pöttömszínházi előadások, kézműves foglalkozások és a Játéksziget vár az idelátogatókra.

- Milyen kapcsolatban álltok a Játékszigetesekkel?

- Nagy öröm volt számomra, hogy nyáron megkeresett a Játéksziget budapesti marketingosztálya, hogy szeretnének egy együttműködést. Ami örömteli, hogy nem támasztottak igényeket a Bóbita felé, hanem tényleg az érződött, hogy segíteni próbálnak. A 30.000 követővel rendelkező saját oldalukon hirdetik a fontosabb programjainkat, illetve hétvégi előadásoknál kedvezményes, a Játékszigetben levásárolható tiketteket osztogatunk. Jönnek a Szárnyas Malac Napokra is, csillámtetoválást lehet kérni tőlük, játékokat, társasjátékokat hoznak, illetve ami még nagyon szép gesztus, hogy akik jegyet vesznek az aznapi előadásra, azok a jegy hátuljára felírhatják az adataikat, és az aznapi utolsó előadás után az általuk felajánlott játékokat sorsolunk ki.

- Az elmúlt fél évadról nem beszélhetünk anélkül, hogy ne említenénk az energiaárak robbanásszerű emelkedését, aminek hatására minden intézményben spórolnak az energiával. Nálatok milyen intézkedéseket, korlátozásokat kellett bevezetni?

- A Zsolnay Negyedben van egy központi, általunk is elfogadott korlátozás. Elvileg 20 fokra fűtik fel a távhőt, amit hozzánk, a bábszínházba is érkezik, így az irodában is azt lehet garantálni, máshol pedig mi is megpróbáljuk betartani, hogy a folyosón, közlekedőhelyeken letekerjük a radiátort, ami kb. 16 körüli hőmérsékletet jelent. A villannyal kapcsolatban minden igazgatónál, így nálam is van egy ilyen „igazgatóbetegség”: amerre megyek, villanyokat kapcsolgatok le, így ez eddig is megvolt. Azonban most már a kollégák is érzik és igyekeznek lekapcsolni a lámpákat, főleg hogy a nagyteremben, kamarateremben a reflektorok ne menjenek feleslegesen, a próbákon nem is használjuk őket. Ha pedig szünet van, lekapcsoljuk a villanyt, ily módon igyekszünk spórolni. Aztán hogy ez mit és mennyit jelent, nem tudjuk. Januárban pedig csak hétvégén fogunk játszani. Nem zárunk be, mert a titkárság és a műhely működik, viszont hét közben nem nagyon használjuk az áramot a nagyteremben és a kamarateremben.

- A másik tényező pedig az infláció, ami biztosan megnövelte az eddigi költségeket. Milyen mértékben?

- Azt gondolom, hogy 20-30 százalékkal biztosan. Nagy Kovács Géza említette, hogy tavaly egy adott mennyiségű fát 60 ezer forintért vett, most 300 ezerért tudja beszerezni. De a festéktől elkezdve a fém, textil stb. mindennek az ára különböző mértékben emelkedik. Nagyon nehéz a helyzet. És hozzá kell tennem, hogy mi, a bábszínház mindig is spóroltunk. A zsigereinkben van, soha nem voltunk olyan helyzetben, hogy ne nézzük, mi mennyibe kerül. Viszont ennél jobban már nem nagyon tudunk. Most történt meg először, hogy nem fogadtuk el egy előterv-elfogadásnál a terveket, pedig jók voltak, mert úgy ítéltük meg, hogy a költségét nem tudjuk kifizetni. Az a jó, hogy ezt az alkotók is megértik.

- Hiszen ők is ugyanabban a cipőben járnak.

- Igen, ők is arra törekednek, hogy megnézik, hogyan lehet egyszerűbb, olcsóbb módon létrehozni egy előadást. A jövő évben is minimál-programot viszünk, az ideihez hasonlóan, csak a minimális két bemutatót tartjuk meg. Ez kell a kiemelt színházi státuszhoz. Ősszel lesz egy új bemutatónk Cseri Hanna rendezésében, illetve 2024 kora tavaszán Boráros Milada rendez egy darabot.

- December során a már említett Az elveszett szaloncukor, és a Menjünk, menjünk Betlehembe kerül sokszor a színpadra. Év végén pedig jön a Szárnyas Malac Napok.

- Illetve hadd említsem még meg karácsony előtt, december 22-23-án A diótörőt a Kodály Központban, ami a Pécsi Balett, a Pannon Filharmonikusok és a Bóbita Bábszínház közös produkciója, amelyben mi Czéh Dániel révén vagyok érintettek. A bábszínházban, a hagyományokhoz híven 24-én délután kettőkor tartjuk a karácsonyi előadásunkat, Az elveszett szaloncukor jön. Év végén még mindenkit várunk az említett Szárnyas Malac Napokon. Torzonborz-hívőknek biztosan nagy öröm, hogy december 30-án három órakor az első rész, öt órakor pedig az új kaland, a Torzonborz és a holdrakéta kerül színre, így a rekeszizmok nem lesznek kímélve.

- Beszéljünk az évad második feléről, egy bemutató lesz még tavasszal.

- Igen, március 11-én a Kacor király. Bízom benne, hogy népszerű, szerethető előadás lesz. A szövegkönyv alapján azt érzem, hogy humorral, játékossággal lesz megfűszerezve. Illetve még egy érdekességről ejtsünk szót: egy együttműködés alapján felújítjuk a Robin Hoodot a szegedi Kövér Béla Bábszínházzal, ennek januárban és márciusban lesznek a próbái, Szegeden bérletes előadást tartanak belőle, mi pedig júniusban fogjuk műsorra tűzni.

- Ha már Szeged szóba került, említsük meg, hogy a Gombócból is sok c. kiállítás január elejéig látogatható.

- Igen, azt hiszem, hogy január első hetében még lehet látogatni, a következő héten bontjuk le. A bábmúzeumban január 14-én lesz a következő kiállítás, amelynek a címe Királyfik és királylányok. Ennek keretében a Bóbita raktárából királyfi és királylány bábokat fogunk kiállítani, illetve plusz díszletelemként szerepel a szabadtéri előadásunk, amelynek Királyfik és királylányok a címe. A januárban nyitó kiállítás összeállításában is szerepet játszik a spórolás, hiszen máshonnan begyűjteni, elszállítani bábokat és díszletelemeket nagy költséggel jár. Ezért gondoltuk, hogy most legyen egy saját, helyben létrehozható kiállításunk, ráadásul, mivel úgy tűnik, hogy a megszokottnál rövidebb ideig lesz látható, nem akartunk senkivel szemben úgy eljárni, hogy csak két-három hónapot adunk a bemutatkozásra. Ugyanis a tárlat terveink szerint április közepéig látogatható, és április 20-a körül jön az újabb, a tajvani bábokat bemutató kiállítás, ami előreláthatólag jövő őszig fent lesz, így megbontva a bevált kiállítási rendet.

- A szegedi kiállításról vannak visszajelzések a közönség részéről?

- A vendégkönyvet szoktam nézegetni. Nagyon izgalmasak, már nem is tudom, hányadik látogatói könyv telt be. Nagyon meglepő, hogy mennyi helyről érkeznek a látogatók. Magyarországon belül is Mosonmagyaróvártól Nyíregyházáig mindenhonnan jönnek, és mondhatom, hogy 99 százalékban nagyon pozitívan nyilatkoznak. De külföldről is látogatnak minket szép számmal, láttam már például új-zélandi, amerikai, afrikai bejegyzéseket, és a kis rajzokból meg a kedves beírásokból érződik, hogy nagyon nagy örömmel nézték meg a tényleg nem túl nagy, de izgalmas és szerethető kiállításokat.