Az újratalálkozás öröme

Kezdőlap > Kultúra > Zene > Az újratalálkozás öröme

Az újratalálkozás öröme

2021. augusztus 11. szerda, 17:16 Major Zoltán Zene

Egy év kihagyás után idén augusztus 3-adika és 7-edike közt ismét nagy találkozások helyszíne volt az Ördögkatlan Fesztivál, immár tizennegyedik alkalommal. Azonban az idei Katlan több szempontból más volt, hiszen a Katlan minden lakója érezhette azt az örömöt, amit az újra-találkozások jelentettek, mind egymással, mind az előadásokkal, koncertekkel, kiállításokkal, beszélgetésekkel, mindennel, amit a Katlan jelent. (Fotók: Mizerák Andrea).

Ismét megtelt élettel és kultúrával, művészettel az Ördögkatlan Fesztivál, amelynek idén Nagyharsány, Villánykövesd, Beremend, a Mokos és a Vylyan Pincészet adott helyet. Az augusztus 3-tól 7-ig tartó összművészeti fesztivál megszámlálhatatlan sok programot kínált, azonban idén a járványügyi intézkedések miatt csak az oltási igazolvánnyal rendelkezők vehettek részt az öt napos eseményen.

Az Ördögkatlan idén áprilisban elvesztette immár a másik védnökét is, Törőcsik Marit, akinek emlékére és tiszteletére augusztus 6-án Beremenden a Megbékélés kápolnája előtt a Pannon Filharmonikusok több szólista közreműködésével előadták Mozart Requiemjét, és a helyszínen ezer gyertya nyúlt a Művésznő képe alatt. Nagyharsányban pedig, a Törőcsik Mari szobában a színésznő életéből készült fényképkiállítást lehetett megnézni a másik védnök, Cseh Tamás filmszerepeiről szóló, jelenetfotókat és színfalak mögötti képeket, valamint filmplakátokat bemutató szobában. Cseh Tamás tiszteletére több koncert is létrejött. A Szoborparkban, Beck Zoli és Szűcs Krisztián előadásában Cseh Tamás Csengey Dénessel felvett dalkezdeményeiből, dallamfoszlányaiból, szövegtöredékeiből készült Másnap néven egy különleges koncert, illetve Beremenden lehetett meghallgatni Cseh Tamás dalait híres színészek, színésznők tolmácsolásában, Váróterem címmel. Az egyik díszvendég, Cseh Tamás barátja és szövegírója, Bereményi Géza pedig Járai Márk énekével adott elő néhány Tamással közös dalt.

Színházfronton ismét nem lehetett okunk panaszra, hiszen többek közt Hajdu Szabolcs új előadását, az Egy százalék indián-t lehetett megnézni, amely az Ernelláék Farkaséknál elkezdett és a Kálmán-nappal folytatott, a mai emberi, pszichológiai, családi, társadalmi problémáit, katasztrófáit górcső alá vevő trilógia záródarabja. Hajdu ismét rendezőként és szereplőként vesz részt egy torokszorító darabban, amelynek fő témái többek közt a nők helyzete, a családon belüli erőszak, a biológiai és családi, barátok közti identitás, sőt, mintegy metaelemként még a filmként bemutatott Ernelláék is előkerül. Ősbemutatón vehetett részt, aki bejutott Bodor Johanna önéletrajzi írásából készült darabra a Mokos Pincészet színháztermébe. A Nem baj, madj megértem-ben Románia hetvenes-nyolcvanas évekbeli, szürreális világát mutatta be értelmiségi szülők és lányuk történetén keresztül, ahol Ceaușescu és titkosrendőrsége, a Securitate mindenhol ott van és mindent irányít. A helyenként kifejezetten groteszk színpadi megoldások és a fekete humor révén abszolút átérezhetővé válik ez a világ, és az egyén keserédes élete, tragédiája. Szintén a Mokos adott helyet Bödőcs Tibor második könyvéből, egyben első regényéből készült monodrámának, A Meg se kínáltak egyetlen szereplője, Thuróczy Szabolcs 80 percre Magyar Oszkár bőrébe bújik, hogy elmesélje nekünk az életét, amely hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországán telt, illetve a közvetlen közelmúltban. A férfi szobafestőként dolgozott, de értett a képzőművészethez, azon belül is a festészethez, és sok helyen, sokat látott, sok embert és politikai időt megismert, és emlékeit a maga fekete humorával fel is idézi nekünk, illetve foglalja össze életfilozófiáját. Az idén, nagy sikerrel bemutatott előadás előtt a közönség a Vylyan teraszon találkozhatott a szerzővel, Bödőcs Tiborral, aki a Pannon Tükör szerkesztőjének mesélt stand-upos karrierjének kezdeteiről, első két és készülő harmadik könyvéről, és olvasott fel részleteket az Addig se iszik című, híres írók stílusparódiáit tartalmazó kötetéből, majd maga is megtekintette az előadást. A Katlan idei egyik díszvendége a fesztiválhoz amúgy is ezer szállal kötődő Nézőművészeti Kft. volt, akiknek évről-évre egyre szélesebb repertoárjából régebbi klasszikusokat (az elmaradhatatlan Mulatság), illetve újabb bemutatókat (Kartonpapa, Elem, A piszkosak, Eleven éjszaka) egyaránt megtekinthetett a közönség. Napjaink egyik leghíresebb ír drámaírója, Conor McPherson Eleven éjszaka című darabjának főszereplői az élet perifériájára szorult lelki nyomorultak (Mucsi Zoltán, Katona László, Fodor Tamás), akik egymástól függenek, mégis egymást húzzák le. Egy, a stricijétől (Kovács Krisztián) megmentett utcalány (Simkó Katalin), aki egyik napról a másikra betör az életükbe, felvillantja a kitörés reményének illúzióját. A helyenként kifejezetten erőszakos, máskor ellenpontként végtelenül lírai darabot a fesztivál utolsó napján láthattuk. Ha Katlan és színház, akkor Faluturisták, ahol a falusi szájtszíing során idén a Szoborpark igaz történetével ismerkedhetett meg a kalandvágyó közönség, ahol megtudhattuk, hogy természetesen Etus, az immár százegy éves helyi mindentudó néni, Herka lánya, na meg a lányára szemet vető Ördög Jóska áll a szobrok mögött, és az összes műalkotás egy éjszaka során keletkezett. Közben egy helyettes államtitkár is meglátogatja a helyszínt és az utolsó hagyományőrző indiánnal is találkozhat a közönség.

Both Miklós ukrán udvara idén is várt mindenkit, azonban a járványhelyzetre tekintettel idén sajnos az ukrán nénik nélkül, de az ő rögtönzött énekelőadásaik nélkül is bőven érdemes volt ellátogatni oda, hiszen több kiállítás, kézműves foglalkozás, helyi szokásokról szóló előadások, esténként pedig koncertek várták az ide betérőket.

DrMáriásból, ahogy Veiszer Alinda fogalmazott, az utolsó nap túladagolást lehetett kapni, ugyanis délelőtt Alinda beszélgetéséből megismerhettük a polihisztor művész gondolatait a művészetről, közéletről, megtudhattuk, hogyan kezdett új életet a délszláv háború miatt hazánkba menekült huszonéves fiatalember. Nagyharsányban az elmúlt néhány év közéletét meghatározó drMáriás képekből álló kiállítást lehetett megtekinteni a Katlan ideje alatt, az egyik záróakkordként pedig maga a művész tartott egy nagyon élvezetes tárlatvezetést, amit a Narancsligetben egy Tudósok koncerttel fejelt meg.

Zenekarokból szintén mindenki megtalálhatta az igényeinek megfelelőt. Természetesen ismét itt volt a Wombo Orchestra, akik már szintén nagyon várták a közönséggel való találkozás csodáját, szokásukhoz híven pedig szinte minden nap felléptek, az utolsó fellépők is ők voltak, a Nappali afterligetében. Nagyharsányban az Árokparton idén is egymást váltották a már ismertebb és feltörekvő zenekarok rövidebb koncertjei, a focipályán levő, immár Petőfi Színpad névre hallgató színpadon pedig olyan fellépők szórakoztatták minden este 21:30 és 23:00 órai kezdettel a közönséget, mint a Szabó Balázs Bandája, a Galaxisok, Péterfy Bori & Love Band, a Kiscsillag, a Besh o Drom, a Wombo és a 30Y, Beremenden pedig fellépett többek közt Frenk.

Újabb katlantörténi pillanatnak is tanúi lehettünk. Nagyharsány központjában augusztus 4-én az esti órákban Háy János, kiegészülve a Szent Efrém Férfikarral, valamint a település polgármestere, és helyi és Katlan-gyerekek felavatták a Maszkperselyt, amelybe majd a vírus elmúltával, remélhetőleg jövőre az elhasznált és eltemetni vágyott maszkjainkat lehet elzárni örökre. Azonban a Maszkpersely kettős funkcióval bír, ugyanis egy majdan megépülő játszótér első elemeként, csúszdaként is használható. Háy János és a Szent Efrém Férfikar közös szereplése ráadásul nem egyszeri pillanat volt, kétszer is felléptek a Katlan alatt, egy komoly és egy vidámabb dalokból álló válogatással, Háy János két írásának előadásával együtt.

Reméljük, jövőre már teljesen szabadon katlanozhat mindenki.

alt