Két kiváló pécsi zenész közreműködésével, immár átesett a hivatalos tűzkeresztségen is a Csorba Győző Könyvtár új elektromos zongorája, Szabó Ferenc (képünkön jobbra), illetve fia Szabó Ferenc János volt a két művész, aki koncertet adott a pécsi Universitas utcában, a konferenciateremben, szombaton délután.
A Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont épületében, a földszinten, egy különteremben vágott a dolgok közepébe a két vendég. A 2014. február 15-én, 17 órára meghirdetett összejövetel előtt, már jó egy órával ott volt az előadópáros, akik kipróbálták a „szerszámot”, meg a hangosítást is.
Mert egy ilyen kiváló szerkezethez, hangfalakra is szükség van, hacsak nem valaki fejhallgatóval zenélget, a maga örömére, amúgy profi minőségben. Mivel az eszköz tényleg szinte tökéletes, a hozzáértők véleménye szerint.
Amúgy, a duó idősebb tagja, Szabó Ferenc több hangszert is kiválóan képes megszólaltatni profi módon, a mostani alkalomra xilofonnal érkezett. A fiatalabbik zenész, Szabó Ferenc János ült a billentyűk mögé. Róla érdemes tudni, Jandó Jenő tanítványa volt, ami azért már jelent valamit.
A műsorról sem feledkezhetünk meg, a zongoradarabokat, illetve virtuóz, xilofonra írt műveket tartalmazott. Közöttük voltak Richard Wagner, illetve Igor Sztravinszkij alkotásai is, de a ragtime sem maradhatott ki a felhozatalból.
Egyszóval, méltó módon mutatták be a közönségnek a könyvtár hangtárának új büszkeségét, az elektromos zongorát.
Más rajta játszani
A két Szabó egyetértett abban, hogy kiváló instrumentumról van szó. Annyiban azonban más rajta játszani, miszerint – értelemszerűen – az ujjaikkal nem érezték a húrok rezdüléseit. De ezt akár a kor vívmányának is felfoghatjuk. Viszont egy ilyen „drótos masinát” könnyebb szállítani, mint a megszokott, sokkal nagyobb, igazi fából készült szerkezeteket. Szóval akad hátránya, de előnye is egy fejlesztésnek. Mindenesetre, kisebb koncertekhez valóban megteszi, miközben egy ilyen billentyűsor nem versenyezhet a legismertebb zongoraépítők mesterműveivel.
Hozzászólások