Zenészportrék ecsettel és objektívvel
2014. október 21. kedd, 14:55
Bereczki Lajos
Képzőművészet
Hétfőn este rendhagyó kiállítás nyílt Pécsett, a Kodály Központban, a Filharmónia „Zeneszüret” című rendezvénysorozatán belül. Egy orgonaművésznő, aki jelenleg a festészet felé orientálódik és egy fotográfus mutatta be alkotásait a nagyközönségnek. A hölgy nem mellesleg a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterének, Bogányi Tibornak a felesége. (Fotók: Kalmár Lajos)A talányos bevezető után illik megnevezni a kiállítókat, akik nem voltak mások, mint Zászkaliczky Ágnes és Garas Kálmán. Ágnes a zenészekről készült festményeivel, míg a szombathelyi fotós a komolyzenei élet kiemelkedő szereplőiről készített portréival jelentkezett. A Filharmónia egész héten át hömpölygő Zeneszüret című, sok színes programmal megspékelt hetét nyitotta meg, a hivatalos szerdai beköszönés előtt. A két művésszel beszélgettünk az alkotómunkáról, műveikről és azok hátteréről.
- Mikor váltotta a festészet a zenét, hiszen önt elsősorban - legalábbis eddig - orgonaművészként ismerte a közönség.
- A képzőművészet korán megérintett, hiszen már kisgyerekkoromban rajzoltam, festettem. Ötévesen kerültem Szentendrére, ahol Aknay János foglalkozott velem. Ezzel párhuzamosan folytattam zenei tanulmányaimat, mindkét terület búvópatakként vonul végig az életemen, hol egyik erősebb, hol a másik. Az orgona szakon előbb végeztem, de ugyanúgy tanultam festészetet is.
Fischer Annie portréja a kiállításon
- A zenészek rengeteget gyakorolnak, koncerteznek. Hogyan fért mindez bele az idejébe?
- Mostanában a festészet került előtérbe, így évente mindössze egy-két koncertet adok, mondhatnám úgy is, hogy a festő korszakomat élem jelenleg.
- A most kiállított zenészportrékról mondjon néhány szót!
- Idén készültek, tehát 2014-ben, itt hat kép látható, de folytatása is lesz, ez az első kiállítás egyébként, ahol bemutatkozom velük. December elsején Bécsben nyílik önálló kiállításom, ahol ezek és a vélhetően addig elkészült további portrék is szerepelnek majd. Annyit elárulok, hogy nem csak magyar művészek és nem csak komolyzenei előadók lesznek a sorozatban, hanem a jazz műfaj jelentős személyiségei is láthatók majd a képeimen.
- Milyen festészeti stílust képvisel?
- A szakértők ezt hiperrealistának, vagy fotorealisztikus alkotásoknak hívják. Persze azért a környezet, amelybe helyezem a portrék szereplőit a valóságnál sokkal izgalmasabb, varázslatosabb, ettől válik különössé, egyedivé a kép. Mivel zenészekről van szó, próbálom a képen a zenei hátteret is megjeleníteni, vizuális hatásokkal.
- A férjéről is látunk itt egy képet. Ő is a sorozat kézenfekvő „része” lett.
- Igen, vele kezdtem a sort, amint a festményen látható éppen koncert közben örökítettem meg, ahogy vezényel. Tibor egyébként jó modell, türelmes és támogató, nem véletlenül nyitottam vele a sort. Örülök, hogy éppen ott lehet a kiállítás, ahol ő is sokat vezényel Pécsett, a Kodály Központban. Remélem, minél több zenebarát tekinti meg a kiállítást, a pécsi közönségről sok jót hallottam, bízom benne, hogy képeimmel én is elnyerem bizalmukat és elismerésüket.
Bogányi Tibor a PFZ vezető karmestere, a művésznő férje
- Közben Garas Kálmán fotográfus is megérkezik mellénk, így hozzá fordulok. Tőle is elsőként azt kérdezem, hogy mióta fényképezi a komolyzenei élet nagyjait?
- Meglehetősen régóta, 1970-től fényképezek zenészeket. Akkoriban a szombathelyi zeneiskolában (Garas Kálmán odavalósi - szerk.) rengeteget fotóztam, majd a Bartók Fesztivál tette át a székhelyét városunkba, így 77’-től minden nyáron adódott lehetőség zenészek fotózására. Nagy művészek, professzorok jelentek meg, akiknek bejártam az előadásaikra és fotóztam őket. Nem rohantam a képek elkészítésével, hanem türelmesen, néha órákig várva készültek a felvételek. Megfigyeltem a gesztusaikat, a testbeszédüket a művészeknek, ezt próbáltam a pillanatfelvételeken visszaadni. A Capella Savaria részére is készítettem munkákat, közel 70 lemezborítón láthatók a felvételeim. Kellő alázattal és nagy időráfordítással próbáltam olyan pillanatokat kiválasztani az eseményekből, amely jellemzőek az adott előadóra.
Garas Kálmán munkái
- Főképp régebben nem voltak túl csendesek a fényképezőgépek. Nem zavarta a zenészeket az zárszerkezet zaja, vagy a fotós jelenléte?
- Természetesen voltak érzékenyebb alkatú művészek, akik elhárították ezt a fajta „közeledést”, de a többséget nem zavarta. Sőt, a kiadványokban megjelenő előnyös, kifejező fotók meggyőztek mindenkit, hogy érdemes dolgozni hagyni a fotográfust.
- Szombathelyiként milyen a kapcsolata Péccsel?
- Régi, jó kapcsolatom van itt játszó zenészekkel, a Pannon Filharmonikusok koncertmestere Deák Márta is tőlünk jött ide, de az itt tevékenykedő Deák Anna és Lakatos Ida, Németh Judit is földim. A képeim éppen Kőszegen voltak kiállításon, amikor a Filharmóniától Kuti Judit meglátta azokat és ő jelezte, hogy a Zeneszüreten jól illenének a programhoz. Örömmel vettem a lehetőséget, főképp, hogy egy festőművésszel együtt állíthatok ki, aki egyben magasan jegyzett orgonista is. Így hasonló témában két különböző megközelítést láthat a pécsi közönség, amely vélhetően így még izgalmasabb lesz a látogatók számára.
Jelentős volt az érdeklődés a művek iránt
Zászkaliczky Ágnes hatéves korától zongorázni, majd középiskolás éveiben orgonálni tanult. 1998-ban nyert felvételt Daniel Chorzempa mesterosztályába a salzburgi Universität Mozarteumba, majd 2004-ben orgonaművészi diplomát szerzett. 2007-ben jelent meg első lemeze, amelyen orgonára és csellóra írt műveket ad elő férjével, Bogányi Tibor csellóművésszel, a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterével. Zászkaliczky a salzburgi Universität Mozarteum tanítványa volt. A Salzburgban töltött hat év nem csak zenei fejlődését segítette, hanem a festészetére is rendkívüli hatással volt. Első képzőművész tanárai Zaszlavik Jenő és Aknay János, később festészeti tanulmányait a Szentpétervári Repin Akadémia tanárainál (Alexander Novoselov, Olga Denisenko és Andrei Chuguno) folytatta. |
| Garas Kálmán 1947-ben Répcelakon született. Gimnazista kora óta fényképez. 1967-től hivatásos fotográfus, elsősorban a portré készítés érdekli. Alkotómunkájában döntő élménynek a zene bizonyult, számos zenei eseményt, muzsikust örökített meg. Ez adta a bátorítást, hogy más művészek arcába is belenézzen gépe keresőjén keresztül. Mind Magyarországon, mind külföldön több kiállításon, a sajtóban került sor képei publikálására, hanglemezekhez készített fotói ugyancsak széles körben ismertek. Szombathelyen él, de az egyetemest igyekszik továbbra is föllelni az emberben. |
A kiállítás 2014. 10. 26-ig ingyenesen tekinthető meg.
Archívum
Hozzászólások
Répcelakon pedig a Smidéliusz, de ezt (talán) Garas Kálmán tudja.
Holnap a Tomkins-Dobra, Kocsis négykezes hgv. kapcsán megnézzük a kiállítást is.
Öröm ez a ZENESZÜRET, Spécivel szólva is.