Kezdőlap > Közélet > Tájfutás a Zsolnay Negyedben

Tájfutás a Zsolnay Negyedben

2012. október 13. szombat, 18:21 Bereczki Lajos Közélet
PDF
Bár az időjárás lehetett volna kicsit jobb, de ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy szombat délután a Zsolnay Negyedben „élesben” is kipróbálja, hogy a tájfutók miképp navigálnak a különböző tereppontok között. A programot követően Monspart Sarolta világbajnok távfutóval is találkozhattak az érdeklődők, aki sportélményeiről mesélt a rajongóknak. (Galériával!)

Még mindig fiatalos, természetesen őszinte és szókimondó - ahogy szokás mondani nem sokat állítgat a labdán, kapásból kapura lövi - a tájfutás koronázatlan királynője Monspart Sarolta. A közönségtalálkozó helyszínén egy kávéházban ülünk le, hogy a tájfutásról és a szabadidősport aktuális kérdéseiről beszélgessünk a MOB nemrég kinevezett alelnökével.

-    Milyen a tájfutás népszerűsége Magyarországon és a nagyvilágban, mennyit változott mindez az Ön aktív versenyzői időszaka óta?
-    Amikor én versenyző voltam, ezelőtt negyven évvel, akkor teljesen más világ volt. Még nem robbant az információs társadalom, nem ontották a televíziók és az internet a programokat és a látnivalót. Örültünk mi fiatalok akkoriban egymás társaságának, a természet szépségének és nem mellesleg annak, hogy utazhatunk, világot láthatunk Egy-egy verseny reggel elkezdődött és estig tartott, ma már nincs türelme ehhez a fiataloknak, legfeljebb délig hajlandók ezzel foglalkozni, utána jöhet az internet és ezer izgalmas dolog. Kicsit egyet is értek velük, hiszen a világ annyira tág lett, nyilván szeretnének minél több dologban részt venni. Világjelenség mindez, hiszen a hagyományosan erős tájfutó nemzetek, a skandinávok, vagy az angolok ugyanerről számolnak be mostanában.

-    Vannak törekvések arra, hogy a sportág jobban alkalmazkodjon a mai igényekhez?
-    Hogyne, például a sprint versenyszámok ilyenek. Ezek városokban zajlanak, így sokkal egyszerűbb a verseny helyszínére utazni, megközelíteni a versenypályát. Nem beszélve arról, hogy a közönségnek is egyszerűbb követni a verseny állását, hiszen a szemük előtt zajlik. Manapság pedig az sem utolsó szempont, hogy például a televízión képes-e megjelenni egy adott sportág úgy, hogy az vonzó és érdekes legyen. Persze többen mondják, hogy ez mégsem a valódi tájfutás, csorbul a sportág, de szerintem meg kell felelni a kor emberei által támasztott követelményeknek. Sokaknak az sem tetszett, hogy az öttusa nem öt, hanem egy nap alatt zajlott az olimpián. Ez van. A sportszerető közönség igényeit kell kiszolgálni, no meg a média által támasztott igényeket, öt napig nem lehet az érdeklődést magasan tartani, így lett egynapos a viadal.

-    Monspart Sarolta nemrég „helyzetbe” került. MOB alelnöki tisztségét felhasználja a tájfutás népszerűsítésére?
-    Sajnos a tájfutás nem olimpiai sportág, ami jelentős hátrányt jelent a művelői számára. Magyarországon van a labdarúgás, utána nagy űr, majd az olimpiai sportágak, utánuk szintén nagy hiátus, majd a nem olimpiai sportágak jönnek valahol a sor végén. Pedig olyan neveket tudnék felsorolni, akikre mindannyian büszkék lehetünk és ismertek is ezek a személyek, csak, hogy két példát említsek, Besenyei Péter, vagy Erős Zsolt. Ezek a sportolók nemzetközi szinten is elismertek, talán többen ismerik és elismerik teljesítményüket, mint egy-egy olyan olimpiai sportág képviselőit, ahonnan dőlnek az aranyérmek. Nem bántva őket, de ez az igazság. A kérdésére válaszolva „direktben” nem lobbizok a tájfutókért, de az iskolai sport lehetőségének kiterjesztése olyan lehetőséget ad a kezünkbe, amellyel érdemes megkeresni az iskolák igazgatóit. A délutáni sportfoglalkozások alapja lehetne a tájfutás, ráadásul ennek a sportnak a futáson kívül a tájékozódás is fontos eleme, vagyis a testen kívül a szellemet is megmozgatja. Ahogy korábban mondtam nem kell az erdőbe kimenni, a városrész parkjait, vagy akár itt a Zsolnay Negyed területét is lehetne használni erre a célra a környék iskoláinak.

-    Milyen emlékei vannak versenyzőként Pécsről?
-    Régen nagyon szerettem itt versenyezni. A Mecsek Kupa áprilisban volt, soha nem felejtem el, hogy Orfű felé milyen csodálatos medvehagyma illat volt az erdőben. Meg is jegyeztem, hogy ha nyugdíjas leszek, majd jövök szalonnával és kenyérrel, hogy medvehagymát rászelve elfogyasszam. Még nem jött össze a dolog, igaz, még nyugdíjas sem vagyok. Ezen kívül országos bajnokságokat is rendeztek itt, az őszi időszakban, emlékeim szerint korrekt térképek és útvonal várt bennünket. Persze a legfontosabbat majdnem kihagytam, itt országos bajnokságot is nyertem, hogyne szeretném tehát Pécset! Pedig akkor rengeteg versenyző volt, ha jól emlékszem itt is legalább három szakosztályban versenyeztek tájfutók. Pécsnek sok „menője” volt, például ilyen a délutáni közönségtalálkozó moderátora Kiss Endre, aki az atlétáktól jött át és igen eredményes versenyző lett, de említhetném Kelemen Jánost, vagy Viniczai Ferencet, aki ugyan nem született pécsi, de szép eredményeket hozott a városnak.

-    Nem kerülhető ki a kérdés, még ma is veszélyes a tájfutók réme a kullancs és az általuk terjesztett betegségek?
-    Sajnos, amikor engem megtámadott a betegség, még nem volt az orvostudomány és a gyógyászat annyira felkészült, mint most. Napi húsz-harminc kullancsot szedtem ki magamból, de nem hallottam arról, hogy milyen szörnyű kórt terjeszthetnek ezek az apró rovarok. Sajnos az orvos sem ismerte fel, hogy miről van szó, így majdnem rámentem. De azóta papírom van arról, hogy nem vagyok hülyébb, mint voltam! Szerencsére a kullancs encephalistisre van már védőoltás, bár ez a ritkább megbetegedés, a lyme kór ellen nincs oltás, de az kevésbé veszélyes, könnyebben felismerhető és kezelhető is.

-    Mi foglalkoztatja MOB alelnökként mostanában?
-    Sajnos a szabadidősport, amit a MOB-on belül képviselek alelnökként, nem igazán támogatott még az olyan élsportoló MOB tagok által sem, akik tisztában vannak a jelentőségével. Még ők is úgy gondolják, hogy a szabadidősporthoz mindenki ért, de ez óriási tévedés! Ugyanúgy szükség lenne segítségre, edzőkre, mint a versenysportban. Ehhez kellene átalakítani a sportszakember képzés szerkezetét, úgy, hogy a gyerekek és felnőttek örömmel menjenek sportolni, mert van, aki tanácsot ad nekik, segíti őket ebben. Ja és persze ezeket a szakembereket meg kellene fizetni! Sajnos a mai magyar oktatási rendszer még a mindennapos testnevelés bevezetésével is nagyon nehézkes, lassan változnak benne a folyamatok, szinte feudális, megkövesedett az egész. Szóval lenne mit csinálni…



Tájékozódni lehet gyerekkel....





...lehet párosával...



...szólóban sem reménytelen....




...sőt kézitáskával is ragyogóan megy!




Ez a látvány a sportban nagyon fontos!




A bajnoknő egykor




Monspart tanár néni, matematika-fizika szakos tanerő




2012: a MOB alelnöke Pécsett járt




A közönségtalálkozón Kiss Endrével, a Zsolnay Negyedben


Hozzászólások

 
0 #5 Zoe 2012-10-30 18:05
I love tájfutás :-)
Idézet
 
 
0 #4 Láénc 2012-10-16 21:54
Az idő is jó volt, soha rosszabbat!
Idézet
 
 
0 #3 Fecó 2012-10-15 07:54
Fantasztikus volt a program!!! És ezt aztán tényleg bárki űzheti, ráadásul nem korhatáros, és nem egészségkárosít ó!
Idézet
 
 
+1 #2 Doc 2012-10-14 17:23
Több pénzt a szabadidősportn ak és a nem olimpiai sportokra! Városi szinten is!
Idézet
 
 
0 #1 Bari 2012-10-14 06:51
Fantasztikus ember Sarolta, ilyen kellene minél több a magyar sportvezetésbe, nem a haverok és rokonok!!! Köszönjük Kiss Endrének az értő műsorvezetést! Jó volt a program a tájékozódási játékkal együtt!
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés